Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[38.] A magyar színikritika helyzete - 1975
Szigorúan titkos Ezeknek a minősítéseknek a „másik oldalán” — jellemző és sajnálatos módon — egyes eszmeileg, tartalmilag nagyon is vitatható világszínházi áramlatok és „filozófiák” (a nemzetközi színvonal?!) kritikátlan elismerése áll. Berta pl. egy másik beszámolójában („Rendezők és rendezések” - Magyar Nemzet, 1975. június 22. 11. old.) ihletett mondatokat szentel a „Godot-ra várva” előadásáról, amelyet maga Beckett rendezett (!), s amelyben a kitűnő színészek pontosan érzékeltették azt a tragikus feszültséget, ahogyan az ember a bizonytalan jövőt várja és a soha meg nem érkező megváltást áhítja.” S ugyanilyen egyértelmű dicséretben részesíti a göteborgi színház „III. Gusztáv” c. előadását, amelynek középpontjában egy pederaszta király viszontagságai szerepeltek. Lukácsy András, idézett cikkében önfeledt lelkesedéssel ír, a Manhattan Project társulatának ,Alice Csodaországban” c. produkciójáról, amelyben „Alice tündérálmából kábítószerálom lesz, a nyájas erdei gombából meszkalin...” S a példák még sorolhatók. A kaposvári színház vendégjátékáról - sajátos módón - a 1’ Unkában, az Olasz Kommunista Párt lapjában olvashattuk a legpozitívabb értékelést: „Ha Strehler, Bergman és Besson fényesen bizonyították széles körben elismert tehetségüket - kívülük még két együttes nyújtott örvendetes meglepetést Varsóban: a magyarországi Csiky Gergely Színház és az ugandai Testro Abafumi. A magyar együttes egy alig hetvenezer lakosú városból, Kaposvárról jött. De ez a meghatározás semmiképp se atyai igazolás a kapott eredményekről — ellenkezőleg, azt kívánja aláhúzni, hogy a vidéki magyar színház által elért nívó, ha ebből a példából ítélhetünk, valóban meglepő. ... A játék atmoszférája egészen kitűnő, a játékstílus kivételesen fesztelen...” (Paolo Boccardo: Egy szerencsés Shakespeare egy magyar vidéki színház előadásában: 1’ Unita 1975. június 25.) Vizsgálódásunk szempontjából külön figyelmet érdemel a varsói Tribuns Ludu értékelése is („Játék Shakespeare -vei” 1975. június 24.) ,Az előadás friss és fiatalos, megpróbálja Shakespeare komédiáját napjainkra értelmezni: ezt alátámasztják a szereplők kosztümjei és a díszlet, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a darab mindenütt és sehol, régen és most játszódik ... A közönség az előadást nagy szeretettel fogadta, megtapsolva a szimpatikus kaposvári vendégeket”. V. A szaklapok munkája külön figyelmet érdemel, hiszen leginkább ezek a fórumok hivatottak színházművészetünk helyzetének a legsajátosabb problémák vizsgálatát is magában foglaló, alapos elemzésére. Tudnivaló, hogy a magyar színház sohasem bővelkedett ilyen jellegű fórumokban — 1956 és 1968 között pedig egyáltalán nem volt színházi folyóira270