Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[38.] A magyar színikritika helyzete - 1975
Szigorúan titkos tunk. (A Színházművészeti Szövetség és a Színházi Intézet gondozásában megjelent alkalmi kiadványok természetesen nem pótolhatták ennek hiányát.) Mindazzal többé-kevésbé már érzékeltettük is, hogy az 1968-ban napvilágot látott Színház c. folyóiratnak milyen szerteágazó és sokrétű feladattal kellett szembenéznie. A szerkesztőség az elmúlt hat év során igen sokat tett azért, hogy a folyóirat megfeleljen az alapvető elvárásoknak. Úttörő eredményeket ért el a színházművészet összetevőinek a fogalmi megvilágításában: kiemelkedő rendező és színészegyéniségeink, legjelesebb tervezőink munkássága a folyóiratban kapott először komplex elemzést. A lap hasábjain hitelesen végig követhető a mai magyar dráma fejlődésútja: tematikai irányultsága, éppúgy mint a dramaturgiai jellemzői. Érzékletes és szakszerű tanulmányokban tájékoztatott a világszín- ház egyes áramlatairól. Többnyire jó érzékkel kezdeményezett vitákat, noha ezek koncepciózus irányítását és összefogását csak kevésszer sikerült megvalósítania. Egyik legdöntőbb erénye, hogy széles színikritikus gárdát foglalkoztat, s bátran kísérletezik a fiatal kritikusok bevonásával is. A felsorolt pozitívumok ellenére a folyóirattal szemben számos jó és kritikai észrevétel tehető. Igen alacsony példányszámot (2000) is csak részben tudja értékesíteni, szűkös lehetőségein belül sem tudott megfelelő népszerűségre, olvasottságra szert tenni. Látnunk kell, hogy ennek nem csupán technikai jellegű okai vannak (pl. a hosszú nyomdai átfutás), lényegesebbek a tartalmi tényezők. Elsősorban a szerkesztés sablonosságára, esetlegességére kell felhívnunk a figyelmet: a rovatok ötletszerűen kerülnek egymás mellé, sokszor nélkülözik az aktualitást és a gondolati indokoltságot. A megjelent tanulmányok nagy része túlságosan is elvont, „tudományoskodó” stílusban íródik, s ennél nagyobb baj, hogy legtöbbször szélsőséges, elhamarkodott minősítéseket tartalmaz. Színházművészetünk helyzetének, eredményeinek, problémáinak a megítélésében rendkívül ellenmondásos állásfoglalásokat és elemzéseket tesz közzé, a színház politikailag lényeges kezdeményezésekre megkésve, vagy egyáltalán nem reagál. A színházi alkotókkal való kapcsolata nélkülözi az egészséges konstruktív szellemet, s noha itt figyelembe kell venni a szakma esetenként megalapozatlan „érzékenységét” — mégis: nagyrészt jogosnak látszik a színházművészek kifogása, hogy tudniillik a szerkesztőség nem igényli az együttműködésüket, nem törekszik művészi munkájuk érdemleges megismerésére, s egyfajta arisztokratikus attitűddel ítélkezik és minősít. Mindenesetre tényként rögzíthető, hogy a folyóirat és a szakma kapcsolata már hosszú ideje mélyponton stagnál s ez a szituáció károsan befolyásolja az egészséges színházi atmoszféra kialakulását. A hibák végső forrása abban keresendő, hogy a Színház szerkesztőségének az elmúlt hat év során nem sikerült egy határozott koncepció igézetében dolgozó alkotóműhellyé szerveződnie. A lap munkájának elemző segítése, a szerkesztés problematikus vonásainak őszinte feltárása elodázhatatlan feladattá vált. A Film Színház Muzsika c. művészeti hetilap fő feladata: színes és sokoldalú, ugyanakkor hiteles és orientáló hatású tájékoztatás művészeti (és így: színházi) életünkről - ismeretterjesztő szintén. A lap munkája az elmúlt időszakban sokat javult, ám lényegi feladatát 271
