Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[37.] A színikritika néhány kérdése - é. n. [1975 vége]
Szigorúan titkos el, s miért képtelen a rendező tartalmilag-gondolatilag, sőt dramaturgiailag előrelendíteni az írót. Nem jelent meg meggyőző érvelés arról sem, hogy Várkonyi Zoltán kiaknázta-e a Vérrokonok122 minden lehetőségét, végigelemezte-e gondosan a szöveget, és megtalálta-e a mondatok mögött minden esetben a szituációkat. (Nem találta meg, és részben ez is oka lehet a közönségsiker elmaradásának.) Határozatlannak bizonyul a kritika abban a tekintetben, hogy a nemes ügynek kijáró bizalom, tudniillik egy-egy fontos dráma műsorra tűzése vagy társadalmi jelenség „feldobása” lehet-e mentsége a megvalósítás gyengéinek. Németh László Gandhijának199 — ennek az epikus sodrású, szabályos lélektani drámának - a kazimiri „képeskönyvszínházba” való belekényszerítését például a kritika legalábbis ellentmondásosan, óvatoskodva ítélte meg. A Történelem alulnézetben222 munkásábrázolásának népszínműves beütéseit, a szigorú szociológiai szemlélet felvizezését sem tárta föl - néhány kivételtől eltekintve - nyílt elemzéssel. A kortárs külföldi drámák bemutatóiról írt bírálatokban gyakran hiányzik az elméleti felkészültség, amely ideológiailag „helyre tehetné” a darabot. Amikor pedig az előadás rendezője úgy véli, hogy neki kell korrigálnia a szerző szemléletét, „világnézeti hibáit” - például egy-két Beckett-darab esetében -, akkor a kritikák túlnyomó többsége elmulasztja, hogy figyelmeztessen: itt a rendezői átértelmezés túlment azon a határon, amely még elfogadható. (Az O. azok a szép napoknál201 volt a legfeltűnőbb a darab rendezői átértelmezése.) Biztos és megbízható a kritika ítélőképessége, amikor bulvárdarabokat próbál az előadás értékké kozmetikázni ÍAbelard és Heloise)202. A szórakoztató színpadi művek kritikai megítélése A szórakoztató színpadi művek kritikai megítélése kényes pont. A kritika nem mindig emelkedik feladata magaslatára, és előfordul, hogy az ízléses, fogyasztható művet nem tudja megkülönböztetni a giccstől, az álművészettől, az ideológiailag káros szellemű bulvárdaraboktól. Különösen akkor, ha az előadásnak sikerül művészetnek álcázni fércművet, vagy mély gondolatok fölbukkanását imitálni ott, ahol legjobb esetben is csak üres fecsegés van. 158 * * * * * * 158 Örkény István, Vérrokonok (bem.: Vígszínház, Pesti Színház, 1974. március 28. rend.: Várkonyi Zoltán). 199 Németh László, Gandhi (bem.: Thália Színház, 1973. november 30. rend.: Kazimir Károly). 200 László-Bencsik Sándor, Történelem alulnézetben (bem.: Thália Színház, 1975. január 11. rend.: Kazimir Károly). 201 Sámuel Beckett, Ó, azok a szép napok! (bem.: Thália Színház, Stúdió Színpad, 1971. június 6. rend.: Vámos László m.v.). 202 Roland Millar, Abelard és Héloise (bem.: Madách Színház, 1974. december 14. rend.: Kerényi Imre). 245
