Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[34.] A Művelődésügyi Minisztérium jelentése az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága számára az 1973/74-es színházi évadról és az 1974/75-ös műsortervről - 1974. június
Szigorúan titkos Kedvezőek a feltételek arra, hogy a fiatal nemzedék legjobbjai beilleszkedjenek egy-egy vidéki kulturális központ életébe és többnyire nagyobb és jobb lehetőségek között valósíthassák meg elképzeléseiket. B. 1.) Az 1973/74-es évadban 175 bemutató volt (opera és balett nélkül.) Az összes bemutatók 57%-a magyar, többsége mai magyar dráma. Míg a múlt évadban három, ebben a szezonban hat elsőműves szerző műve került színpadra. Színházaink tevékenységét alapvetően meghatározó törekvés, hogy a műsortervek középpontjába az új, szocialista, a mai magyar valóságról szóló drámát állítsák és a drámaíróktól a korunkban végbemenő változások igaz ábrázolását kérjék. Drámaíróink művei részben a múlttal való őszinte szembenézést, illetve forradalmi hagyományaink élesztésének igényét, másrészt a múlt tanulságain át a jelen értelmezését szolgálták. (PL: a veszprémi Kőműves Kelemen, Újra a kezdet). Az új magyar darabok másik nagy csoportja közvetlenül nyúlt a jelen problémáihoz, helyben- és időben mai társadalmunkat választva színtérül. Különböző társadalmi és történelmi környezetben jelennek meg ezeknek a drámáknak a konfliktusai: a hatalom és az erkölcs problémája, az életvitel minősége, a művész és az értelmiség sorsa, stb. A Madách Színház Névtelen levelek bemutatója ebben a témakörben figyelemre méltó. A József Attila Színház Benedek Katalin aktuális, mai kérdéseket feszegető darabjával folytatta a Makrával és a Névnappal megkezdett sort. Békéscsabán Schwajda munkástémájú darabját mutatták be. E produkciók jelzik, közönségfogadtatásuk igazolja, hogy az életben egyre erőteljesebb az igény az un. „egyszerű emberek”, a munkáshősök, a Makra és a Névnap folytatása iránt. (L: a Névnap sikersorozatát vidéken). Mindez ezt mutatja, hogy a magyar színház keresi a hétköznapok hőseit, mert érzi, hogy csak velük lehet most a kor és az ország életének alapvető kérdéseit megfogalmazni. A színházak műsorpolitikájának pozitív törekvései, kedvező statisztikai arányai és a megvalósítás minősége között azonban ellentmondások is vannak. A mai magyar drámák egy részének közös jellemzője, hogy a társadalmi-történelmi folyamatot sok esetben felszínesen, kinagyított, nem meghatározó részleteiben, egyes lényegtelen jelenséget lényegesnek ábrázolva ragadják meg. íróik nem lényegrelátóak, eszmeileg-gondolatilag nem kellően felvértezve közelítenek tárgyukhoz. Ez a magyarázata annak, hogy viszonylag kevés új magyar drámában bontakozik ki maradéktalanul egy-egy számottevő központi gondolat, meggyőző, mai karakterű központi hős. Nem nagy számban, de születtek olyan drámák is, amelyek bemutatásától el kellett tekintenünk (Csurka, Maróti, Fekete). 183
