Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„IÁM MONS LIVESCIT, NIDOQUE COLUMBA QUIESCIT” Filológiai érdekességek az Új leoninusok kéziratán
Szabó Lőrincnek tett ihlettörténeti vallomásában pedig részletesen elmondja a keletkezés életrajzi körülményeit, sőt az inspiráló irodalmi forrást is megjelöli: „Szekszárd, este, épp vihar előtti hangulatban, a szőlőhegyen. Elképzelt szerelem. Mikor elejét írtam, nem tudtam, hogy mi lesz a vége. De a hangulat nagyon belőlem nőtt és szeretem ezt a verset. Leoninusokat tényleg készakarva akartam megpróbálni. Tennyson is írt és egy kicsit tán hatással is volt rám. Az iskolában tanáraim azt mondták, hogy rímes hexamétereim olyanok, mint a festett szobor és én talán dacból is meg akartam próbálni. Akkor kicsit játékosnak éreztem és mégse az. Az ég színárnyalatai roppant meghatottak akkor, mikor írtam. Jártam ott az úton. Széles kilátás van.”5 Babits tehát olyannyira fontosnak érzi a választott versformát, hogy ezt adja verse címéül, s eléje teszi az „Új” jelzőt, hangsúlyozva ezzel, hogy bár hagyományt követ, de újszerűén akarja tenni azt. A címadással a versformáról folytatott mintegy száz éves, hazai poétikai vitában egyértelműen a leoninusok mellett teszi le voksát. E vitában Gyöngyössi Jánosnak, aki maga is a leoninusok népszerű mestere volt az 1800-as évek fordulóján, költeményei 1803-as, második kiadásának előszavában már védelmeznie kellett alkotásait, hiszen többen is megrótták a vers szó tagmérés sei és rímmel való együttes túldíszítését, „piperézését”, többek közt Ráday Gedeon és Kazinczy is. A vitának Négyesy László, a Babits, Juhász, Kosztolányi által látogatott, híres egyetemi szeminárium vezetője, külön fejezetet szánt verstanában, s Kazinczyt követve az időmértékes vers megrímel- tetését egyenesen „téveteg ízlésnek”-nek minősítette.6 Négyesy feltehetőleg ezt a nézetét hangoztatta szemináriumain is, s ilyen alapon bírálhatta Babits hasonló, korai verseit is, erre vonatkozhat a Babitstól fent idézett, Szabó Lőrincnek szánt megjegyzés: „Az iskolában tanáraim azt mondták, hogy rímes hexamétereim olyanok, mint a festett szobor és én talán dacból is meg akartam próbálni.” E vers leoninusának költői újdonságát és finomságát az adja, hogy más metszetnél rímelted Babits a hexametert és a pentametert; az elsőt, nem mint szokás a kólón végeken, hanem a harmadtrochaikus metszetnél, a másodikat pedig szabályosan a kólón végeken.7 Babits az elítélő magyar felfogással szemben angol példára talált, Tennysonra, akinek költészete inspirálóan hatott több versére. Például, mint Babits maga vall róla, a Csipkerózsa a Nappali álom hatása alatt született.8 Az Új leoninusok esetében a Szabó Lőrincnek tett vallomásban nem nevezi meg cím szerint azt a verset, amely ösztönözte őt, csak általánosságban utal a költőre. Rába György azonban 5 It 1975/2. 461-462. 6 Négyesy László: A mértékes magyar verselés története. Kisfaludy Társaság, Bp., 1892., 141; a vita részletes leírása: 134-141.) 7 Vö. Szepes Erika - Szerdahelyi István: Verstan. Bp., 1981. Gondolat, 227. 8 It 1975/2. 457. 116
