Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„IÁM MONS LIVESCIT, NIDOQUE COLUMBA QUIESCIT” Filológiai érdekességek az Új leoninusok kéziratán
stíluskritikai alapon megállapította, hogy a minta minden bizonnyal a Leonine Elegiacs lehetett, amely egyrészt rímes disztichon-formája miatt hathatott ihlető- leg Babitsra, másrészt a két átlelkesített táj leírás hasonló tónusa is valószínűsíti a rájátszás lehetőségét, noha a két vers közt szövegegyezés nincs.9 Ritka pillanat, amikor egy filológiai hipotézist egy utóbb előkerülő kézirat fényesen igazol. Ez történt most. A nemrég közgyűjteménybe került verskéziraton az autográf tintaírású versszöveg alatt, egy négysoros ceruzaírású angol versrészlet olvasható,10 11 amely a Leonine Elegiacs utolsó négy sorának másolata, nyilvánvaló utalásként a Tennyson által használt leoninusra. The ancient poetess singeth, that Hesperus all things bringeth, Smoothing the wearied mind; bring me my love, Rosalind. Thou comest morning or even; she cometh not morning or even: false-eyed Hesper, unkind, where is my sweet Rosalind? Prózafordítását Rába György közölte: „A régi költőnő azt dalolta, hogy Hesperus minden dolog oka. / Fáradt kedvem csillapítva, hozd meg Rosalindot, szerelmemet. / Te közelgő reggel avagy este; ő nem közeleg se reggel, se este. / Hamisszemű, barátságtalan Hesperus, hol az én édes Rosalindom?”11 A négy ceruzaírású angol sort Babits vagy még a vers keletkezésekor jegyezte fel önmaga számára emlékeztetőül, vagy több mint egy évtizeddel később Szabó Lőrincnek illusztrációként írta a szöveg alá, amikor barátságuk évei alatt versei keletkezéstörténetét mesélte el neki, s ennél a műnél név szerint utalt az angol költőre. Akár így, akár úgy, a becses információt tartalmazó papirost sok más kéziratával együtt Szabó Lőrincnek ajándékozta, hasonlóan például olyan fontosnak ítélt költemények kéziratához, mint az Esti kérdés vagy az Egy verseskönyv epilógusa, melyeknek születéséről szintén részletesen vallott a fiatal költőnek. Nyilvánvalóan szimbolikus a gesztus: miután a versekben felhalmozott tudásról, a bennük megbúvó emlékekről fellebbentette a fátylat, magukat a kéziratokat, mintegy szellemi útravalóként, átadta pályakezdő tanítványának. A kézirat azonban további érdekességet is tartogat a Babits-filológia számára. A fólió verzóján autográf tinta- és ceruzaírással hét sornyi latin szöveg található, fölötte, szintén a költő ceruzaírásával, egy címszerű, magyar bejegyzés: „Latinra fordítva:”. A cím visszautal a túloldali versre, s valóban a különös tartalmat jelöli: Babits, megtartva a versformát, elkezdte latinra fordítani saját versét! 9 Rába 1981.281.; Rába 1969. 79. 10 Melczer Tibor a részletet tévesen Shakespeare Ahogy tetszik c. vígjátékából valónak véli, nyilván a szövegben előforduló Rosalind név alapján, mely nemcsak a Tennyson-vers címzettje, hanem a vígjáték főszereplőjének neve is. BMKLI. 240. 11 Rába 1969. 79. 117
