Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről

volt nálam Reinach művészeti kis tükre, éppen akkor. És ugyanazon délben még egy másikat is írtam, a Hegeso sírját. Ugyanakkor írtam, iszonyúan sütött a nap és a lugasban sétáltam fel és alá és egy nagy fotelben ültem le, hogy leírjam. Nagyon Nietzsche hatása alatt álltam akkor. A görög és keresztény világeszme körében mozog ez is. Az aszkézis és a kicsapongás viszonya.”3 A pontosan leírt körülmények ellenére mégis a legbizonytalanabb szekszárdi datálású versek közé tartozik mindkét költemény. A Hegeso sírja című vers szövege mellett ugyanis a Szilasi-kötetben a következő, kérdőjeles, tág meghatározású bejegyzést találjuk: „Szekszárd / 1906-7? [jav. ebből: 1905-1906]”4 Babits tehát 1920. táján Szabó Lőrinccel ülve egy asztalnál, még azt is pontosan tudja, hogy egy napon született a két vers, s azt is számon tartja, mit olvasott akkor, sőt arra is emlékszik, hogy erősen sütött a nap, de a keletkezés évszámában már jóval korábban, 1916-ban, Szilasinak emlékezve is teljesen bizonytalan, vagyis az „1905-1906” dátumot átjavítja „1906-7”-re, s még egy kérdőjelet is tesz mellé. A versek datálását az is bizonytalanná teszi, hogy a megjelenések helye és ideje a fiatal Babits esetében általában nem ad valódi támpontot a keletkezésre nézve, hiszen sokszor évekig is várt egy-egy vers közlésével. így csak egyszerű, behatároló dátum, de alapvetően nem befolyásoló tényező az, hogy az egy napon írt költemények 1908 őszén jelennek meg először.5 Mindenesetre, ha a Babits által megadott bizonytalan évszámok közül bármelyiket elfogadnánk, akkor megállapíthatnánk, hogy a két hel- lenizáló világú vers évekkel korábban keletkezett, mint a többi, híres, 1908-10. körüli társuk. Feltételezésem szerint azonban e két vers megírása nem 1905-re, de még csak nem is a Babits által megjelölt legkésőbbi 1907-es vakációra, hanem a fogarasi tanévet megelőző nyárra, 1908 forró napjaira tehető, s így klasszicizáló világuk közvetlen rokonságot mutat a Fogarason született versekével.

A versek keletkezésének új dátuma a Bakhánslárma ceruzaírású kéziratának elemzésére és egy Kún Józseftől kapott levél tartalmára alapozható. Könnyítene az időpont meghatározásán, ha a Hegeso sírjának is lenne kézirata, ám sajnos az elkallódott az évtizedek folyamán. A Bakhánslárma datálás nélküli ceruzaírású fogalmazványa egy négyzethálós, oldalt perforált, egyszerű jegyzetfüzetből kitépett papíron található, melynek hátlapjára a Listius Lászlóról szóló, cím nélküli vers van rájegyezve, mely később az Illusztrációk mindenféle könyvekhez versciklus részeként Régi magyar irodalom címmel lett ismert.6 A jegyzetlap ma az MTA

5 It 1975/2. 457.

4 ItK 1994/5-6. 752.

5 A Hegeso sírja: Fogaras és Vidéke 1908. okt. 18. 2.; kötetben először: Levelek Iris koszorújából (1909); A Bakhánslárma első megjelenése Halk orgiák címmel: Független Magyarország 1908. okt. 25. 1.; kötetben először, már Bakhánslárma címmel: Herceg, hátha megjön a tél isi (1911)

6 Az első megjelenéskor (Nyugat 1913. I. 9. máj. 1. 660.) a cikluson belül a vers címe Régi magyar arckép, a végleges címet az Összes versek 1937-as kiadásában adta Babits: Régi magyar irodalom.

8