Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
A HÓRA-ÉNEKEKTŐL LONGFELLOW-IG Babits Golgotái csárdájának keletkezéstörténetéhez
cinikus osztozkodásnak megdöbbentő erejű rajza.”22 Az antológia körül dúló csatározások egyik fontos állomása Fenyő Miksa Hadi készülődések című cikke, amelyben a Nyugat hasábjain Rákosi Jenő fulmináns Budapesti Hírlap-beli tárcájával szemben megvédi nemcsak Adyt, hanem Babitsot is. Ironikus felhanggal fájlalja, hogy Rákosi Jenő a Fekete ország olvastán a „viccnél nem jutott tovább”, s hozzáteszi megfellebbezhetetlen hivatkozási pontként: „mért nem olvasta el a Golgotái csárda című verset, mely egyszerre, minden feleslegesnek vélt fáradság nélkül megtanította volna, hogy kivel van dolga.”23 Miklós Jenő a Herceg, hátha megjön a tél is! megjelenése után írt recenziójában pedig a kötet „egyik legértékesebb versé”-nek nevezi.24 A Golgotái csárda irodalmi forrásainak értelmezése 1911 őszén újra napirendre kerül, amikor Babits Budapestre való áthelyezését élénk sajtóvita fogadja. A Népszava és a Világ hasábjain ekkor vádolják meg a költőt azzal, hogy sem poétái, sem tanári érdemeivel nem tudta kiharcolni, hogy Fogarasról Újpestre helyezzék, hanem csak azzal érhetett célt, hogy belépett a Mária-kongregációba.25 Az októberi Nyugatban Gellért Oszkár úgy kel védelmére, hogy többek közt mél- tatólag utal a Golgotái csárda különös világának világirodalmi párhuzamára is: „Az Anatole France Júdása pár év múlva már nem emlékszik bizonyos názáretire, elfeledte. íme Babits katonáinak közönye a golgothai csárdában, mialatt kockáznak a Jézus Krisztus köntösére, még ennél is tovább megy, mert idő s hely tekintetében még ijesztőbb közelségű. A Júdás-féle közöny kihűlt már s kristályos, e katonák közönye még forró s véres...”26 A Golgotái csárda kétségtelenül azok közé a Babits-versek közé sorolható, melyekben más-más költői céllal, gondolati töltettel illetve hitbéli üzenettel a vallásos liturgiához tartozó szövegek (ima, litánia, zsoltár) képezik egy-egy költemény alapmintázatát, kiinduló motívumát: Ima, Hiszekegy, Zsoltár gyermekhangra, Zsoltár férfihangra, Miatyánk, Ajtatos párbeszéd húsvétra, Balázsolás, Jónás imája, a Vérivó lányok utolsó versszaka a loretói litániára játszik rá, az Esti imádság című vers pedig a Mindenszentek litániáját idézi, végül maga a Jónás könyve az ószövetségi szövegtől teljesen áthatott mű. A sorban a Golgotái csárda a Hiszekegy című verssel tart legszorosabb rokonságot, hisz ott is a mintaként használt liturgikus szöveggel ellentétes az egy Isten létét tagadó tartalom. De a Golgotái csárda az egyetlen, ahol a rájátszások játékosan feleselő rétegei, a stílusok szokatlan keveredése, az anakronizmusok meghökkentő többfélesége blaszfémikus felhangot kap. 22 Szegei Híradó, 1908. nov. 17. 6. 23 Nyugat 1909.1.jan. 1.48-51. 24 Egyetértés, 1909. jún. 6. 14. 25 Fekete ország. Népszava, 1911. szept. 17.6.; Babits Mihály: Fogarastól Újpestig. Világ, 1911. szept. 15. 1-2. L. erről részletesen Buda Attila: Babits Mihály és Újpest. In: Buda 2007. 52-55. 26 Gellért Oszkár: Babits, a költő. Nyugat 1911. okt. 1.19. sz. 505-506. 63
