Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BENSŐSÉGES TÁJKÉPEK, FELHŐVEL Ismeretlen versek a fiatal Babits műhelyéből
lusztrált bemutatásukat is. A meghatározásokba, a játék kedvéért, beírjuk szögletes zárójelben kurzívval a feltűnően hűséges hasonlatok egy-egy szavát „Stratus (réteges felleg [dobos torta, ülepedő vegyi tenták]) alatt újabban a magas [óriás, gigás] (1000 m.) ködöt [fakó] értik, tehát az alsó légrétegek [hanyatt terített, agyonütött, menybolt alja] kondenzációjának azt a termékét, mely sem esős időben, sem pedig közvetetlenül a földön nem létesül...” „A Cirrus (fodros [fehér hab], fürtös felhő [lőtt kócsag, tolla kezd lazulni]), hol finom fehér [bárány, tej, ezüst, hó] fonalak alakjában jelenik meg [hasadtpárna], hol kuszáit pókhálónak látszik, hol pedig szalag módjára húzódik a szemhatár egy bizonyos pontja felé [ezüst húr]”42 A színre és a formára néha csak külön, néha összetetten rájátszó hasonlatok zuhogó áradatával, költői bravúrral, a kitett kérdőjelek ellenére, mégis sikerült verbálisán megragadnia egy vizuálisan érzékelt természeti jelenséget. A „szokatlan új képzettársítás elengedhetetlen eszköze” a kiemelkedő műalkotásnak - vallja irodalomelméleti előadásában, s hozzáteszi, hogy a „zseniben meg kell lenni ennek az új képzettársítás képességének. Ez különben egy kis abnormi- tás - az asszociáció betegsége -, mert nagyobb a fantázia.”43 A címadás tudományos egzaktsága alapján feltehetjük, hogy Babits nemcsak e két felhőtípus leírását igyekezett versbe foglalni, hanem a másik kettőjét is, a Nimbusét és a Cumulusét is. A Nimbus-ra nem akadtunk, bár például nyári felhőből eredő eső a Mennyei színjáték című költemény témája is, de annak verselése, szerkezete annyira különböző a másik kettőtől, hogy inkább csak az égi jelenségek iránti tartós költői érdeklődést mutatja, s nem az egy ciklusba való tartozást. A Csendéletek című versfuzér Cumulus verse azonban elég nyilvánvalóan ebbe a sorba tartozik, bár kézirata nem maradt fenn, így az egykorú lejegyzést bizonyítani nem tudjuk, de a vers címe, a hasonlatok halmozásán nyugvó szerkezete, a Cirrussa\ egyező tizenkét soros formája, hasonlóan játékos rímei számunkra egyértelművé teszi egymáshoz való tartozásukat. Cumulus Szépia ecset, matt Írónők pingálnak az alkonyhatáron: anyaga pehely, színek ónok. Uj felleg jő. Ezt még bevárom. Egy mitológiai csónok. Előtte kürtös vig Tritonok, Amphitrité csigabatáron. Benn fontos hősök, fürge gnómok, 42 A Pallas Nagy lexikona. Bp. 1894. VI. 27-28. 43 Az irodalom elmélete. In: BMET I. 630. 36
