Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

BENSŐSÉGES TÁJKÉPEK, FELHŐVEL Ismeretlen versek a fiatal Babits műhelyéből

himnikus vers az, amely önállóan bekerült a Levelek írisz koszorújából című kötetbe O éjszaka! címmel.31 A sok apró adatból az derül ki, hogy Babits milyen nagy figyelemmel rakosgatta, csoportosítgatta, alakította tájkép jellegű verseit. Azt tartotta publikálatlanul tarsolyában, amely a legkorábbi keletkezésű, s talán épp ezért még a legleíróbb jellegű volt, s azt közölte verskötetében önállóan, mely alig-alig tájvers, de sokkal inkább - ahogy Rába György fogalmaz - „hálaének az érzékelt örömök boldogságáért”.32

A tájkép leírásával, a természeti látványnak a verbalitás közegébe való emelésével, e versfuzéreken kívül Babits más módon is kísérletezett. Egy különös kézirategyüttes tanúskodik a kérdés költői tanulmányozásáról. A publikálatlan Stratus és Cirrus versek autográf kézirata a hagyatékban más-más palliumba lett besorolva.33 Csak az összes verskéziratot feldolgozva, azok külső jellemzőit (méret, vízjel, papírfajta, vágások, félbehajtások nyoma) számontartva vált felfedez- hetővé, hogy kéziratuk alapján e két költemény testvére egymásnak. A két fóliót egymás mellé helyezve látható, hogy hasonló módon van aláhúzva mindkét cím, azonos a betűk nagysága és az íráskép jellege, megegyező a tinta színe és papírosuk fajtája, sőt pontosan össze is illeszthető a papírdarabkák megfelelő éle. Egyértelmű, hogy az eredetileg egységes, feltehetőleg 1906 vagy 1907 nyarán keletkezett papirost Babits vágta utóbb ollóval ketté, azért hogy a Stratus című verset egy másik papírra ragasztva, egy más szempontú versösszeállítás részévé tegye, melynek a Csendéletek címet adta.34

Ha az alkotás folyamatából az első lejegyzés stádiumát igyekszünk leírni és értelmezni, azt látjuk, hogy a vágások mentén összeillesztett kézirat alapján egy eddig ismeretlen versciklus terve rajzolódik ki: Babits a különböző felhőformákat akarta versbe foglalni, mégpedig egy tudományos felosztás megnevezéseit követve. A századelőn ugyanis általánosan elfogadott volt az úgynevezett Howard- féle felosztás, mely négy fő felhő-alakzatot különböztet meg - Cirrus (fodros), Stratus (réteges), Cumulus (gomoly) és Nimbus (esőfelhő). A témaválasztásnál bizonyosan hatott Babitsra Shelley A felhő című verse is. Az európai irodalom történetében külön is ír az angol költőnek a természeti jelenségeket megjelenítő költeményeiről: „A szél. A madár. A felhő... Repülőalkalmak, a vers velük röpül, s a szavak remegnek bele... A költő maga is társuk lesz, hozzájuk hasonul, és a nevükben beszél.”35 Babits azonban egész más utat jár, hiszen ő nem azonosul a felhőkkel, nem egy egész költeményt átfogó megszemélyesítés keretében akar írni róluk, hanem egy egzakt elveken nyugvó felosztás alapján.

31 Bácskai Hírlap 1906. márc. 29. 1.; Nyugat 1909. jan. 1. 1. sz. I. 44^t5.

32 Rába 1981. 89

33 Stratus OSzK Fond 1II/1969/37. 1. f., rektó, tintaírású tisztázat; Cirrus OSzK Fond II1/1728/21 1 f. rektó, tintaírású tisztázat.

34 A ciklus címe: Csendéletek (Xéniák). A ciklus két részből áll: Giardinetto; Cirrus.

35 EIT 1979. 318.

31