Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BENSŐSÉGES TÁJKÉPEK, FELHŐVEL Ismeretlen versek a fiatal Babits műhelyéből
Nyitott terrászon, nyalánkságok mellett, tréfán unatkozunk mi - boldogok A Gizikének kéne udvarolnom s én - egész ostobául - hallgatok. Az alciklus további négy verse az Útinapló vagy a Paysages intimes részeként látott napvilágot. Mindkét alkotásban a versek tájleíró jellegét a csoportosítás és a szövegkörnyezet külön is hangsúlyozza. Az alciklus 2. versének első két közlése egyenesen Tájkép címen történt, mely végül az Útinapló részeként cím nélkül jelent meg.25 Az előzővel szinte egy időben keletkezett, alkonyatot leíró vers már sokkal modernebb, feltehetőleg Babits saját elvárásainak is inkább megfelelő. A színek impresszionisztikusan tobzódnak: a nap „vérvörös”. A szántó embert nem csak zsánerkép-szerűen, kocogó lovával jellemzi, hanem a táj színének változásával is, azzal a vizuális eredménnyel, melyet munkájával létrehozott: „szántó barnítja távolabb a zöldet”. A fény eltűnését pedig újszerű szinesztéziával érzékelteti: „a fény elhagyja lassankint a földet / s az üres égbe visszapárolog”. A színek jelentőségét patetikus átéléssel egy levelében is megfogalmazza: „Ne haragudjon a színekre, Kosztolányi! Önnek nincs ok haragudnia a színekre. Különben is - mit ér a legaffaktívebb intellektus is? A szint legalább látni lehet, látni, látni! - Úgy képzelem, a látásnak épen ellentéte a gondolás.”26 Az alciklus 3. darabja szintén az Útinapló része lett. A költő a fogarasi keletkezésű prózai részben pontosan meg is nevezi, hogy az „otthoni táj”-at idézi fel vele. Itt is felfedezzük a változó színek érzékeltetésének fontosságát: „Fekete már a zöld szőlőlevél”, „lila az ég”. A mozdulatlan táj a találó megszemélyesítések segítségével szinte élővé, cselekvővé válik „Tömött Bartina gömbölyű farát / hetykén” tolja az alkonyi ég felé. Hasonlóan az Útinapló legtöbb verséhez, ez is cím nélkül illeszkedik a verseket körülölelő prózai szövegbe. Az Angyalos könyv füzetében 4. számmal jelölt darab szintén Tájkép címmel jelent meg először,27 méghozzá ugyanabban a lapban, a Politikai Hetiszemlében, csak pár hónappal később, mint a Vérvörös nap... kezdetű. Vagyis Babits már címadásával azt jelezte: nem azt tartja kiemelendőnek, hogy milyen tájat, hanem magát a tényt, hogy tájképet )q\qw\í meg versében. 25 Magyar Szemle 1906. aug. 30. 548.; Politikai Hetiszemle 1907. szept. 22. 19. sz. 29.; Nyugat 1909. nov. 1. II. 492-493. 26 Babits levele Kosztolányi Dezsőnek, Budapest, 1904. nov. 17. In: BML 1890-1906.128. 27 Politikai Hetiszemle 1908. jan. 5. 1. sz. 18. - További megjelenések: A Hét 1909. febr. 14. 1.7/988. sz. 110. 29