Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként
Dante fordítását egy „körmönfont másolónak ördögi ügyessége”-ként értékeli, végül Babits prózájában csak a „pedáns nehézkesség”-et említi.50 Nagy Lajos is ironikus indulattal fokozza le Babits költészetének jelentőségét, s kritikájában „az alliterációpattogtatók és rímcsilingeltetők nehézsúlyú magyar bajnokáénak nevezi a költőt,51 Féja Géza pedig leszögezi: „Babits Mihály, mint író egy szerencsétlen túlértékelésnek lett az áldozata. Ady Endrével szemben ő mindig finom és kulturált középszerűségnek és az elsőrangú mesteremberségnek volt a megtestesülése. A zseni mindig végtelenül nyomasztólag hat a körülötte tenyésző kisebb tehetségekre. így volt ez Adyval is, s Ady halála után Babitsban az szabadult fel és jutott lírai trónszékre, ami Ady idejében másodrendű volt. A világáért sem akarom ezzel a kitűnő Babits Mihály érdemeit és jelentőségét csökkenteni, csupán a helyét akarom pontosan meghatározni.”52 Babits fogadtatásának szélsőségeit mindkét póluson fokozta, hogy bár Babits, mint kurátor, hivatalos következményekkel járó ítélkezői szerepkört kapott, de költőként továbbra is az állandó ítélkezés tárgya maradt. Ráadásul a kritikaírók és a lehetséges díjazottak köre nagyban lefedte egymást. Emellé párosult pályájának az a sajátossága, hogy szerkesztőként előbb a Nyugat Figyelő rovatát, majd az egész folyóiratot ő vezette, sőt saját, rangos kritikai sorozattal, a rendszeresen megjelenő Könyröl könyvre című rovattal is rendelkezett. Vagyis nemcsak kurátori, hanem irodalmi szerepköréből adódóan is befolyásolta a kritikai élet alakulását. Elfogulatlan kritikai visszhang ilyen helyzetben nem fejlődhetett ki. Egyrészt a túlértékelés irányába mozdultak el bizonyos írások, a spontán tisztelgő aktusok kialakulása ezek között a körülmények között lehetetlenné vált, hiszen a nagy alkotókat általában övező tisztelgő, sőt néha már-már kultikusnak tekinthető cselekedetek vagy írások Babits körüli megjelenését rögtön érdekvezérelt- ségű hízelgésnek tekintették. Féja ezt támadó cikkében így jellemzi: „Mihelyt Babits a Baumgarten-alap kurátora lett, tömjénezése évről-évre már a megcsö- mörülésig fokozódott.” Másrészt e folyamat ellenhatásaként az írások jelentős részének hangneme és tartalma határozottan, szélsőségesen elcsúszott a lefokozás, sőt denunciálás irányába is. Illyés egy visszaemlékezésében azt fájlalja leginkább, hogy „kebelbelitől, ügy- értőtől” is érkeztek az ütések. „Az iskolát a hangra a Filozopter az irodalomban nyitotta meg.”53 Valóban, Szabó Dezső a Halálfiai megjelenése után prózaírói leleményességének teljes fegyvertárát nemcsak annak érdekében mozgósította, hogy Babits művészi teljesítményét a kurátori szék magasából lerántsa, hanem hogy sze50 [Hatvány Lajos] Gombossy Sándor: Levél egy Baumgarten-díjashoz. Századunk, 1930. máj. 5. sz. 280-81. 51 Baumgarten-alapítvány. 100%, 1929. febr. 5. sz. 214. 214. 52 Féja Géza: Világosságot a Baumgarten-alap ügyében! Szabadság, 1934. jan. 21. 3. sz. 3. 53 Illyés Gyula: Babits szemébe nézni. Tiszatáj, 1963. nov. 11. sz. 1. 239
