Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként

mélyét szinte vegetatív szinten tüntesse fel visszataszítónak. A regényt egyenesen „roppant kád szó-kulimásznak” nevezi, az önéletrajzi főhőst és a regény stílusát pedig olyan hasonlatokkal jellemzi, hogy az emberiség fóbiáinak legfontosabb toposzait sorakoztatja fel: Sátordy Imre „undorító és gennyes, hitvány és irgalmat nem érdemlő ember-bacillus”, aki „ott penészfoltosodik” az egyetem padjain, „ott gennyesedik” a kávéházakban; a regényben pedig „a nyakatekert mondatok, mint eső utáni didergető fehér giliszták, egymásra hemzsegnek”, „a szócikomyák, mint bottal ütött kígyók görcsösen tekergőznek” stb.54 Az undornak ez a párját ritkító megjelenítése valóban szabad utat nyitott a kritikák szélsőséges hangja előtt. Ez volt Szabó Dezső nem titkolt szándéka. Babits jelenlétét az irodalmi életben „egészségtelen arányúnak” nevezi, „mert szerzőjének egy folyóiratnál s a Baum- garten-díjak kiosztásánál döntő szava van”, és most a Halálfiai megjelenése után, „mikor szerzőnk csődöt kért maga ellen: bizonyos tanulságokra és veszélyekre rá kell mutatnom”.55 Szabó Dezső a regény kritikáját a pamflet eszközeivel túldimenzionálja, a kritikus racionalitásból a viszolyogtató érzékek területére helyezi át, az akár melléfogásnak is ítélhető írói megoldásokat végzetesnek tünteti fel, mindezt a tekintélyrombolás olyan fokán teszi, hogy az írott sajtóban kijáró minimális tisztelet határait sem tartja be.

A Baumgarten Alapítvány történetében máig tartó, külön fejezetet nyitott József Attila pamfletje, melyAToll című folyóirat 1930. évi 2. számában jelent meg Az Istenek halnak, az Ember él című kötet ellen,56 melyben Babits hatalomadta és saját művészeti jogon szerzett vezető szerepét vonta kétségbe. Schöpflin, a jó barát, „a támadók legaljának” minősítette íróját. Márai is, aki Babitscsal, mint kurátorral és mint a Nyugatot Ignotus nélkül folytató szerkesztővel szemben igen kritikus volt, „túlzott”, „igaztalan” és „neveletlen” támadásnak nevezte az írást, sőt Németh Andor, József Attila elkötelezett híve is „feleslegesen durvának” ítélte a pamfletét.57 Az írás keletkezésének körülményeit kutatva Tverdota György a következő megállapítást teszi: „Két dolog bátorította a költőt a vállalkozás véghezvitelére. Az egyik objektív tényező: a Babits e kötetében olvasott daraboknak, s általában az utóbbi időben írott verseinek költői fogyatékosságai. A másik szubjektív, atmoszferikus jellegű: Babits körül a közvélemény minden eddiginél élesebben megoszlott, ami azt a benyomást keltette, hogy a vele szembeni határozott fellépés eredményes lehet, irodalomirányítói pozíciója megingatható, legalábbis

54 Szabó Dezső: Kritikaifiizetek. 1. Filozopter az irodalomban. - Babits Mihály: Halálfiai. 1929. In: Szabó Dezső: A magyar Káosz. Pamfietek. Bp. 1990. Szépirodalmi 188; 205-206.

55 Uo. 208-209.

56 A témát részletesen feldolgozta: Tverdota 1998. 32-39.; 190-195.; Sárközy Péter: „Kiterítenek úgyis". József Attila kései költészete. Argumentum, 1996. 34-40.

57 Schöpflin Aladár: Hajsza Babits Mihály elten. Nyugat, 1930. máj. 15. 10. sz. 763-766.; Németh Andor: József Attila. In: Németh 1989. 71. A cikk keletkezéséről és fogadtatásáról részletesen 1. JATC II 199-218.

240