Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként
az alapítványt, amiért »nemzetellenes« tendenciát követ.”27 A fiatal költő Zelk Zoltán volt, aki a felterjesztett listán még szerepelt, de a dijazottak közül már hiányzott.28 1936 után pedig kényszerűségből egyre inkább a származási szempontokra is ügyelni kellett a lista összeállításánál. Keresztury Dezső erre így emlékszik: „1936 után ugyanis nagyon erősen kezdett jobbra tolódni a magyar politikai vezetés, s a minisztérium azt is megnézte már, hogy valaki zsidó-e vagy sem. Megdöbbentünk, mikor Mihály egyszer az ülést megnyitván azt mondta: »Sajnos értesítést kaptam, hogy zsidó jelölt szóba sem jöhet. Kénytelenek vagyunk erre a szempontra is tekintettel lenni, s próbáljuk meg úgy összeállítani a névsort, hogy ne érjen bennünket nagyon erős elutasítás.« Úgy emlékszem: ennek ellenére is volt olyan eset, hogy zsidó származású írót jelöltünk.”29 A körülményekhez való kényszerű alkalmazkodás ellenére, a harmincas évek végén mégis inkább jobbról, antiszemita támadások érik az alapítványt, mint balról, hiszen az irodalmi közvélemény hallgatólagosan tudomásul vette, hogy az alapítvány nem a nyilvánosság előtt megjelenő díjakkal, hanem a segélyek névtelenséget eltűrő, s miniszteri jóváhagyást nem igénylő osztásával honorál, s ezzel igyekszik kompenzálni a zsidó törvények egyre kegyetlenebb megszorításait. A szétosztásra szánt pénzek felhasználására ugyanis kétféle lehetőség volt.30 „Az alapítvány jövedelme évdíjak és segélyek alakjában fordíttatik az alapítvány céljaira” (11. §) - olvasható az alapító oklevélben. Amíg a díjazottak és jutal- mazottak listája közismert volt, az alapító halálának évfordulóján „tétetik közzé lehető széles körben”(ll. §), addig a segélyben részesülők névsora nem került a nyilvánosság elé; az előbbinél a minisztériumnak vétóra volt joga, az utóbbi az alapítvány belügyeként volt kezelhető. A segély-osztás egyrészt mozgékonyságot jelentett, hirtelen felmerülő problémák gyors orvoslására adott lehetőséget, másrészt a függetlenség részleges megőrzésének célját szolgálta, s éppen a minisztériumi vétó kijátszásának egyik eszközeként jött létre. Például Pap Károly segély formájában kapta meg a minisztériumi vétó után a díj összegét, valamint Kassáknak is hasonló kárpótlást ajánlott fel Basch Lóránt hasonló helyzetében 1936-ban.31 Ám a kurátori jó szándék ellenére, ez a kettősség is elégedetlenséget 27 Basch Lóránt: Egy literáris pör története. It, 1959. 3-4. sz. 408-133. In: Basch 2000. 116. 28 Vő. Téglás 2000/a. 160-161. 29 Keresztury Dezső: A Baumgarten Alapítvány és Babits Mihály. Beszélgetés Kelevéz Ágnessel. Újhold-Évkönyv 1987. 2. sz. 354. 30 Az Alapítvány tiszta jövedelmének elosztása a következő arányok szerint lett meghatározva az Alapító Okiratban. A végrendelet külön és név szerint megfogalmazott kívánságának megfelelően 1/4 rész egyenlő arányban a két kurátort illeti meg. A fennmaradó 3/4 rész elosztásának szabályait az okirat kiegészítő rendelkezései tisztázzák: 1/8 részt a tartalékalaphoz kell csatolni, további 1/8 részt a rendkívüli segélyekre kell fordítani, az összjövedelem felét pedig a díjazottak és a jutal- mazottak között kell szétosztani: a díjak száma és összege „a körülményekhez képest évről-évre állapíttatik meg.” (Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány Alapító Oklevele. Bp, 1928. 8.) 31 Sipos 1999/b. 124-125. 231
