Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről
Következetességére, filozófiai átgondoltságára jellemző, hogy tanulmányaiban, ahol ugyanezekkel a kategóriákkal elemez költőket, hasonlóan verseihez, szintén nem hierarchizálja esztétikailag e két szemléletet. 1909-es Swinburne tanulmányában is egyenrangú kifejezési lehetőségként utal mindkettőre: „Ha elfogadjuk Nietzsche felosztását a költészetről: Swinburne költészete majdnem kizárólag dionysosi, míg kortársaiban, Browningban, Tennysonban sok az apollói elem. Tennyson plasztikusabb, Browning tömörebb, Swinburne lendületesebb, nyugtalan, lázas költő.”50 1910-es tanulmányában, Az irodalom halottjaiban pedig Komjáthy Jenő líráját elemzi hasonlóan, a kettős felosztás kategóriáit alkalmazva. „Benne nincs semmi apollinokus elem; az ő költészete teljességgel dionüszoszi.”51 A költői játék és filozofikus gondolatok folyamatából szinte következik, hogy megszülessék az a költői elhatározás, melynek ókori előzményéről Az európai irodalom történetében is ír. Arra törekszik, hogy az ő művészetében is, ahogy a görögöknél, bontakozzon ki a dráma „a líra szelleméből”, méghozzá az aiszkhüloszi módon, hogy egyúttal „még csupa líra maradjon”.52 így megvalósulhat az a Nietzsche által leírt folyamat, miszerint a tragédiában harmonikus szintézist alkotnak a görögség elementáris jellemzőjének tartott apollóni és dionüszoszi erők: „A bonyolult apollóni-dionüszoszi kapcsolatot a tragédiában igazából a két istenség szövetségkötésével lehetne szimbolizálni. Dionüszosz Apollón nyelvén beszél, végezetül azonban Apollón szól a Dionüszoszén: s ezzel a tragédia, s egyáltalán a művészet, elérte legmagasabb célját.”53 Ennek a filozofikus alapon álló poétikai gondolatnak a szülötte a Laodameia, mely görögös korszakának befejező nagy, szintetizáló müve.54 A Bakhánslárma és a Hegeso sírja című versek új, 1908 nyarára tett, keletkezési dátuma tehát olyan szempontból meghatározó jelentőségű, hogy nem korai, magányos előfutároknak, hanem a Fogarason született görögös versek bevezető, nyitó párosának tekinthetőek. Mind klasszicizáló témájuk, mind az apollóni-di- nüszoszi szemlélet alapján költőileg megformált világuk meghatározó jelentőségű az elkövetkező művek szempontjából. 1908 forró és termékeny nyara után három nehéz fogarasi év következik, amely azonban küzdelmei, kételyei és elkeseredései ellenére Babits egyik legjelentősebb, az antik, görög kultúra és irodalom világát egyéni módon felhasználó költői korszaka lesz. (2004) 50 Babits Mihály: Swinburne. Nyugat 1909. febr. 1. 3. sz. In: BMET I. 41. 51 Babits Mihály: Az irodalom halottjai. Nyugat 1910. máj. 1. 9. sz. 606-613. In: BMET I. 117. 52 EIT 1979. 33. 53 Nietzsche 1986. 180. 54 L. étről részletesebben a „ Sohase volt még ilyen szép gyerekem. ” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül c. tanulmányt e kötetben. 22
