Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

BENSŐSÉGES TÁJKÉPEK, FELHŐVEL Ismeretlen versek a fiatal Babits műhelyéből

BENSŐSÉGES TÁJKÉPEK, FELHŐVEL

Ismeretlen versek a fiatal Babits műhelyéből

A fiatal Babits kísérletező költői alkatáról, műhelyének tudatos fejlesztéséről, poétikai eszköztárának szakadatlan bővítéséről, az alkotás folyamatának, saját művészi működésének és létrejövő teljesítményének filozófiai és esztétikai szempontú - hol játékos, hol tépelődő - önkon trolijáról eddig is sokat tudtunk, ám a hagyaték feltárása folyamán, a feldolgozott kéziratos versek ismeretében olyan újabb összefüggésekre derült fény, melyek az eddig kialakult képet tovább árnyalhatják. Babits nemcsak a különböző versformák következetes alkalmazásával kísérletezett, hiszen Kosztolányinak és Juhásznak küldött leveleiből tudjuk, hogy például 1903-4 folyamán sorozatban írta előbb szonettjeit, majd 1904 nyarán tudatosan váltott át e rövid, de szigorú formáról az óda és a himnusz műfajára;1 nemcsak tematikailag tűzött ki maga elé nagyszabású célokat, mint például 1905 nyarán, amikor „Baudelaire Tableaux Parisienjeinek mintájára egész ciklust” tervez „budapesti képekből”,1 2 vagy ugyanennek az évnek decemberében „uj ciklusba” fog „Haláltánc-félébe”,3 s a példákat sorolhatnánk tovább, hanem a látás érzéki élményének a költészet verbális közegébe való átemelésével, megformálási módjaival, táj és környezet látványának verssé lényegítésének lehetőségeivel is sokat és elmélyülten foglalkozott.

Többen írtak már Babits képzőművészeti érdeklődéséről, naprakész tájékozottságáról,4 ismerjük híres verseit, melyeket művészeti alkotások közvetlenül ihlettek, mint a Hegeso sírja, a Pictor Ignotus, az Anyám nagybátyja régi pap vagy a San Giorgio Maggiore. Azonban ezek a költemények sem tekinthetőek hagyománykövető módon egy képzőművészeti alkotás illusztrációjának vagy parafrázisának, de ha emellett a természeti és tárgyi világ látványának a fiatalkori versekben való megjelenését is vizsgáljuk, akkor látnunk kell, hogy a vizuális világhoz való viszonyában, a látványnak verssé alakításában is mással és más1 Babits levele Kosztolányi Dezsőnek [Szekszárd, 1904. júl. 21. e.] In: BML 1890-1906. 77.

2 Babits levele Juhász Gyulának [Szekszárd, 1905. aug. 3. előtt] In: BML 1890-1906. 162.

3 Babits levele Kosztolányi Dezsőnek [Baja, 1906. márc. 25. előtt] In: BML 1890-1906. 215.

4 Péter András: Babits szeme. Magyar Csillag 1943. aug. 1. 15. sz. 148-152.; Gál István: Babits és a képzőművészet. MH 1973. nov. 25. 325. sz. 8.; Szíj Béla: Babits Mihály fiatalkori képzőművészeti érdeklődése. Művészet 1980. aug. 8. sz. 16-19.; Rába 1969.; Rába 1981.; Tandori Dezső: Táj és környezet Babits költészetében. Dunatáj 1983. aug. 3. sz. 16-21.; 1. erről részletesebben Hegeso sírjától Beardsley önarcképéig c. tanulmányt e kötetben.

23