Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként

BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN

Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként

„Ez az alapítvány bizonnyal mindig sok kritikának lesz kitéve: mert a bírálónak mindig jogában áll csupán egy szempontból kritizálni, de az alapítványnak nem áll jogában csupán egy szempont szerint választani” - jósolja meg Babits a kuratórium jövőjét 1929 januárjában, az első díjkiosztás alkalmával.1 A jóslat valóra vált, ettől kezdve ugyanis a Baumgarten-díjak kiosztása valóban a napi- és hetilapok, az irodalmi fórumok egyik legtöbbet vitatott eseményévé vált. Babits 1931-ben, s 1933-ban szinte ugyanazzal a fordulattal utal az alapítványi tevékenység hányattatott fogadtatására: „Mióta megindultunk hírlapi támadások kereszttüzében állunk, de tekintélyünk és jelentőségünk egyre gyarapodik.” „Bőven volt részünk támadásban és kritikában. Ennek ellenére alapítványunk tekintélye évről évre szemmel láthatólag nő és erősödik.”1 2

Míg Babits a rendes évi díjkiosztások alkalmával az alapítványt „a magyar irodalom magaslati őrhelyé”-nek nevezi, s a kurátor tevékenységét a „gátőr”-éhez hasonlítja, aki „makacsul őrködik a szellemi gát színvonalán, mely a silányabb és efemerebb irodalmi törekvések hangos árjának ellenáll”,3 addig a sajtó hasábjain a cikket írók döntő többsége, ha a kritika politikai irányában és tartalmában különböznek is, de abban egységesek, hogy szinte versenyeznek egymással, milyen hasonlattal ítéljék el, fokozzák le, tegyék nevetségessé a kuratórium munkáját. Van, aki kijelenti, hogy a döntés „a magyar irodalom szégyene, gyásza és szomorúsága”, van, aki „Mihály bácsi ingyenlevesé”-nek, „erkölcsnemesítő irodalmi kongregációdnak, „sarokház alapítványinak, „egyetlen irodalmi csoport [...] családi hitbizományá”-nak, „privát hagyatéki ügy”-nek, sőt „asztaltársasági karácsonyfádnak, „irodalmi ingyentej”-nek és „Winterhilfe”-nek nevezik az alapítványt.4 Honnan ez az apadhatatlan indulat, honnan a minden évben megújuló roham kifogyhatatlan hajtóereje?

1 Babits Mihály: [Ünnepi beszéd]. 1929. január 18. In: Téglás 2000/a. 11.

2 Babits Mihály: [Beszédtöredék]. 1931. jan. 18. 23; Babits Mihály: [Ünnepi beszéd\. 1933. jan. 18. Téglás 2000/a. 27.

3 Babits Mihály: [Ünnepi beszéd], 1939. január 18. Téglás 2000/a. 64—65.

4 Vö.Tverdota 1998. 192.; Nádass József: Az írástudók árulása - az írástudók kiárusítása. (Jegyzetek a Baumgarten-dijhoz). Korunk 1929. febr. 2. sz. 149.; Márai Sándor: A Baumgarten-ügy. A Toll, 1930. jan. 24. 7.; [Nagy Lajos] (g. b.): Baumgarten-alapitvány. 100%, 1929. febr. 5. sz. 214.; Lend- vai István: A Baumgarten-alapitvány ügye. Magyar Kultúra, 1929. febr. 5. 3. sz. 126.; Zsolt Béla:

224