Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
O LYRIC LOVE Babits könyvtára és az angol irodalom
Kéziratos hagyatékából publikálásra került egy Szellemidézés című képzeletbeli levél, melyben Babitsnak szinte meggyónja a könyvtárral kapcsolatos döntését: „Hogy is valljam be neked a legszömyübbet? könyvtárszobád nincs többé! A Logodi utcából elköltöztem, új kicsi lakásomban nem fértek el számos gyermekeid. Basch Lóránt adott hát egy szobát a Baumgarten-könyvtár mellett; ide költöztünk hát Veled - Veled, hiszen mikor már Te nem voltál, a könyvtár maradt nekem helyetted, a könyvtár voltál Te!”42 Lakatos István is kritikusan szemléli visszaemlékezésében a történteket, nem azért érzi szerencsétlennek az özvegy döntését, mert utóbb leégett a Baumgarten székház, hanem méltányossági, kegyeleti szempontból: „Ha személyes tárgyaiból valamit meg kellett volna őrizni és hiánytalanul együtt tartani, ezt a könyvtárat kellett volna elsősorban, írói műhelyének legfontosabb szerszámait. [...] Török Sophie-t nem szabad elítélni, hogy hozzájárult ennek az emlékmúzeumnak a létrehozásához. Nem sejthette, hogy az ostrom alatt az az egyetlen ház omlik majd porig a Sas utcában, amely a költő tárgyi emlékeit őrzi. [...] De ha ezért elítélni igazságtalanság lenne is, teljesen megérteni (pontosabban: méltányolni) mégsem tudom. Az ő viszonya férjével igen ambivalens volt néha. Tudta, ki mellett él; semmi jogunk kétségbevonni, őszintén szerette, akit sorsa társául rendelt. De férje nagysága ugyanakkor nyomasztotta is, föl-föl- lázadt ellene, olykor összeroskadt súlya alatt. [...] Nemcsak nagylelkű ajándék, hogy férje hagyatékát átengedi a Baumgarten-alapítványnak. Sokat beszélgettem Török Sophie-val. Nem tudom eloszlatni gyanakvásomat: ő szabadulni is akart attól a könyvtártól. Ne emlékeztesse még ez is férjére.”43 A kérdésben utólag, morális és érzelmi szempontból nehéz állást foglalni, nem is feladatunk. Azonban tény, hogy hasonló ambivalenciát lehet észrevenni Török Sophie magatartásában, mikor Babits publikálatlan verseit teszi közzé: kifejezetten Babits személyes kívánsága ellenére. Mert addig, míg egy textológusnak szakmai szempontok szerint kell dönteni egy-egy ismeretlen vers vagy szöveg közlésekor, a közvetlen hozzátartozót kötik a kegyeleti szempontok, visszatartják ígéretei. Az özvegy a versek szövegének publikálásakor is a halotthoz fordul bocsánatért az összegyűjtött müvek utószavában: „Ha ő a halálnak mai távlatában láthatná magát, talán megbocsátana nekem.”44 Mai gyűjteményezői szempontjaink alapján csak helyeselni lehet a Baumgarten Alapítvány tevékenységét, azt, hogy az írói könyvtárak összegyűjtését kezdeményezte, s az épületben egy külön múzeumi szobát akart nyitni Babitsnak. Hiszen a kuratórium amúgyis rendelkezett tapasztalattal az írói könyvtárak kezelésének területén. Az alapítvány jövedelméből már eddigre létrehoztak egy gazdag könyvtárat. A gyűjtemény alapja Baumgarten Ferenc magánkönyvtára volt. Tóth Árpád 42 Török Sophie: Szellemidézés. In: Téglás 2000/b. 174. 43 Lakatos 1984. 130. 44 BMÖM 1135. 218
