Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
O LYRIC LOVE Babits könyvtára és az angol irodalom
előbbi, mint születésemé, régi diákos műveltségű famíliából származom, és egész csomó könyvet örököltem.” Sorra veszi azokat a könyveit, melyek őseiről beszélnek: apjáról, kinek jogi könyvei nagyrészt sajnos elkallódtak, s anyjának családjáról, a Kelemen ágról, ahonnan sok könyv került gyűjteményébe. Ezeknek bőrkötéses köteteit K betűvel látták el a gondos ősök: „A család egy régi nagybácsija, Kelemen József pécsi kanonok [...] híres könyvbarát volt” - írja Babits.29 A finom, egyforma, barna félbőrkötésbe köttetett, arany K-val jelzett kötetekből közel száz darabot őriz még ma is a szekszárdi Babits-ház könyvtára.30 A nagybácsi alakját Babits egy versében is megidézi: „Anyám nagybátyja, régi pap, / lilaszin övvel, kanonok”. Továbbá a családi könyvek gyűjteményét gazdagította anyai nagyapjának testvére, és anyai nagyapja is. Esszéjéből és a visszaemlékezésekből nemcsak könyvtárának felépítését ismerjük meg, hanem azokat a szokásokat is, ahogy használta könyveit. Szerette beköttetni őket, „még legrosszabb időmben sem mondtam le egészen arról a fényűzésről, hogy minden fontos vagy kedves könyvemet beköttessem”. Sárközi György emlékezéséből azt is megtudjuk, hogy segítőtársa is akadt e fontosnak tekintett feladatban: „Legtöbb könyvét, ha egyszerűen is, beköttette; egyidőben felesége is megtanult könyvet kötni és segített a könyvtár mezítelennek tekintett fűzött darabjait felöltöztetni.” Török Sophie keze nyomát Babits kéziratos versgyűjteményének keményfedeles borítója őrzi, melyre 1935-ben saját kezűleg festette Carpaccio festményének egy részletét, egy zenélő angyalt; ezért nevezik e kéz- iratgyüjteményt Angyalos könyvnek. Úgyszintén Sárközi az, akitől a könyvekhez való szoros kötődés jellemzéséül megtudjuk: „Kölcsön soha nem adott könyvet.”31 Egy riporter arról is tudósít, hogy létra is kell a felső polcok eléréséig: „Akönyvtárszobában [...] megbolygatott sorok a zsúfolt polcokon. Könyvek egymásra dőlve. És a kis könyvtári létra peremén föllapozott és abbahagyott könyvek.”32 Ezt a könyvtári létrát, vagy pontosabban három fokú lépcsőt több fényképen is viszontlátjuk, egyszer Babits pipázik is lépcsőin ülve. Külön figyelmet érdemel a könyvtár elrendezése. Babits egész különös rendszer szerint tehette polcra könyveit. A visszaemlékezések alapján megállapíthatjuk, hogy a hely minél kedvezőbb kihasználása érdekében nagyság szerint csoportosította őket. Ö maga így nyilatkozik erről: „a könyvek - mert több a könyv, mint a hely - oly tömött sorokban, s nagyság szerint pontosan illeszkedve párnázzák a szűkös falakat, mint a méhek sejtjei a kaptár oldalát”.33 Ha azokat a fényképeket vizsgáljuk, melyeknek hátterében a költő könyvespolcai magasodnak, mi is 29 Babits: Az én könyvtáram. In: BMET II. 160. 311 Vendel-Mohay 1983. 48. 31 Sárközi György: Hol élt Babits Mihály? In: B.-Emlékkönyv 220. 32 [Vér György] (v.): Babits Mihály Szegedre emlékezik, a körtöltésre, a sétákra és az első színikritikákra. Délmagyarország 1927. dec. 25. 49. sz. 35. In: Itt a halk 209. 33 Babits: Az én könyvtáram. In: BMET 11.156. 215
