Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

O LYRIC LOVE Babits könyvtára és az angol irodalom

Olyan megszemélyesítéssel írja le távolmaradását, melyet az odaadó szerelmesek használnak: „ez a kedves könyvtár hosszú hűtlenségem dacára is hű maradt hozzám”. Munkájának, vagyis hűtlenségének ideje alatt azonban „a könyvtár mégis élt, nőtt, különösen, magától, bizonyos természetes szaporodással, mint az élő szervezetek. így rakódott le rétegekben egy látható élettörténet, mint a korallok palotái, eleven és folyton növekvő, kemény sejtekből épülve.” Babits a szinte szerelmes szavak ellenére leszögezi, hogy nem bibliofil, vagyis könyvtárát nem a tervszerű gyüjtőszenvedély hozta létre, hanem számára fontosabb dolog: „az olvasás és tanulmány változó szüksége, karöltve a véletlennel, mely sohasem igazán véletlen, s mely maga az élet.”22 Vas István visszaemlékezése is a könyveknek ezt a szervesen egymáshoz illeszkedő vonását erősíti meg: „Nem gyűjtötte a ritkaságokat, sem a különösen szép darabokat, nem helyezett súlyt a filológiai- lag legmegbízhatóbb kiadványokra: könyvtára nem az irodalmi üzemet szolgálta, hanem egy költő személyes, szerves, szellemi tápláléka volt.”23

Babits miközben a könyvtárát, mint életének szerves részét mutatja be, egyúttal mítoszt is oszlat, mikor kiemeli: „Filológnak mondanak; de sohsem olvastam költőt a filológia kedvéért.” S leszögezi, hogy ezért könyvállománya „bizony nem nagyon mutatós, sem könyvtári, sem tudós szempontból.” Könyvei vásárlásakor nem törekedett az első kiadásokat, vagy a jegyzetelt, kritikai kiadásokat megvásárolni, mert az „már amatőrök és tudósok dolga” - vallja meg. „Még a görög és latin remekírókat is inkább puszta textusban szerettem: kommentárt csak ahol a nélkül lehetetlen ki váj ni az értelmet; vagy ahol a kommentár maga külön érték.” Nem bibliografikus teljességre törekedett, hanem arra, „hogy minden kéznél legyen, amit bármikor olvashatni, s táplálékként lelkembe szívni kívánhatnék.”24 Ezért többnyire csak egyszerű szövegkiadásokat vásárolt meg.

Babits esszéjében két szempontból adja részletes leírását könyvtárának: egyrészt tematikusán foglalja össze, hogy milyen irodalmak találhatók benne, másrészt a gyűjtemény alakulásának időbeli rétegeit, mint saját élettörténetének fejezeteit tárja fel, vagyis azt, hogy ő mikor milyen tudás irányába tájékozódott, értve itt a költészeten túl például a matematika és a filozófia irányát, vagy azt, hogy kitől, milyen módon örökölt illetve vásárolt nagyobb mennyiséget. Könyvtárának zömét, írja, „a világirodalom régi és új klasszikusainak egyszerű és nem nagyon drága szövegkiadásai teszik ki, többnyire a maguk nyelvén, azaz görögül, latinul, olaszul, franciául, angolul, németül és persze magyarul; oroszok és egyebek lehetőleg magyar fordításban; értve, ha van ilyen, tűrhető. Ebben még némi teljességre is törekedtem.” A sokat olvasó ember magától értetődő egyszerűségével állítja: „Az igazi magas irodalom (természetesen az európai irodalmakra gondolok itt 22 BMET II. 156-157.

23 Vas István: Babits lakása. In: Vas 1978. 145.

24 Babits: Az én könyvtáram. In: BMET II. 158.

213