Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában

mégis többet szerettem volna összegyűjteni műveimből, némileg kimenthet.”11 A barátoknál szétszórva heverő kéziratokról szóló beszámoló nem udvarias ürügy, hanem valóságos helyzetet takar. 1908 őszén A Holnap megjelenése után Babits a támadások kereszttüzébe kerülve többször megfogalmazza, hogy elégedetlen a nagyváradi antológia szerkesztési szempontjaival, hiszen a válogatás az ő tudta nélkül történt. Ezért 1908 őszén mindent elkövet annak érdekében, hogy barátai segítségével az általa legjobbnak tartott müvei megjelentetésével hitelesebb képet adjon a hirtelen reflektorfénybe került költészetéről. Juhásznak írott szeptember végi levelében be is vallja ezt a szándékát: „Lehetőleg nyilvánosságra hozom legjobb verseimet, hogy megnyerjem azokat is, akiket a ’Holnap’-ban megjelentek vadsága elidegenített.”12 Októberben 10. táján pedig ezt írja szintén Juhásznak: „Minden válogatás nélkül mindazon verseimet, melyekről tűrhető dup- likátumok állnak rendelkezésemre, mellékelve küldöm [...] A legjobb verseim nincsenek e csomóban: azok közül egypár már igen régóta Schöpflin Aladár kezei közt van: ha találkozol vele, esetleg hozd elő. {Paris, Féte Galante stb.)”13

A folyóirat indulását, Babits nyugatos szerzővé válását felelevenítő visszaemlékezések, mint általában valaminek a születését elbeszélő közösségi történetek, most is egyszerűsítenek, egyetlen kitüntetett mozzanatot emelnek kezdőponttá, azt ruházzák fel meghatározó szereppel. Történetünkben sem Osvát felkérő levele a mindent meghatározó kezdet, Babits első megjelenését a Nyugatban több, kölcsönös közeledési próbálkozás is megelőzte. A fiatal, publikálástól sokáig vonakodó, de sok kézirattal rendelkező költő két hónappal a folyóirat megindulása után, 1908 márciusában felveti, hogy verseket szeretne küldeni a folyóirat számára, oda szánja „a Feketeországot, Parist, a sápadt vérivó leányokat; s külön, a Szagokról szóló essayt. Ha nem közlik legalább írnak róla. S némi pezsgést és fellendülést várok ettől szellemi életemben” - írja Juhász Gyulának.14 E tervből ekkor még nem válik valóra semmi. Közben különböző utakon Babits híre is eljut Osvát Ernőhöz, aki új tehetségeket akar toborozni folyóiratához. Juhász augusztus 26-án lelkesen írja meg a nagy újdonságot barátjának: „Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője általam sürgősen kér tőled verset, prózát.”15 A kérés megfogalmazásakor A Holnap antológia a nyilvánosság előtt még ismeretlen, csak pár nap múlva, szeptember elején fog megjelenni, ekkor még nem gyaníthatja senki sem, hogy országos vihart fog kavarni, de Osvát nyilván tud készültéről, s arról is, hogy az ott publikáló költők között, Ady, Juhász és Balázs Béla mellett Babits is meg fog jelenni benne. Juhász szeptember 19-én újra ír Nagyváradról,

" BML 1907-1909. 168-169.; 386.

12 BML 1907-1909. 128.

13 BML 1907-1909. 136.

14 BML 1907-1909. 84.

15 BML 1907-1909. 111.

200