Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„NEM TAKART SEB KELL, INKÁBB FESTETT VÉRZÉS!” Ady és Babits kapcsolata a Nyugat első éveiben
Babitsot bemutatta egymásnak: „Babits akkor még vidéki tanár volt, a Nyugatnál pedagógiai számot készítettünk elő, és meglátogatott. Ahogy beszélgettünk belépett Ady. »Ismeritek egymást?« - kérdeztem, mire kezet nyújtottak, talán a nevüket is elmorogták. De Babits nem tudta, hogy Adyval ül szemben, s Ady nem tudta, hogy új ismerőse Babits Mihály. Végre kiderült a dolog. Zavartan, elfogultan beszélgettek.”29 Az Ady-Babits viszály története itt körülbelül meg is áll. Babits második kötetét Ady már elismeréssel fogadja. Erről is Fenyő leveléből értesülünk: „Ady, ki betegen fekszik most Pesten, a legöszintébb s igazán meleg elismeréssel beszélt kötetéről.”30 Bölöni visszaemlékezése is arról tudósít, hogy Párizsba Ady magával vitte a Levelek Iris koszorújából kötetének egy saját példányát.31 Babits Pestre kerülésétől kezdve aztán egyre inkább a kölcsönös tisztelet és a közeledés jellemző kapcsolatukra, míg végül a háború évei alatt valódi bajtársai lesznek egymásnak. Ennek a folyamatnak ékes tanúbizonyságai az egymáshoz írt versek tisztelgő hangneme.32 Az Arany Jánoshoz című szonett akusztikája konfliktust okozó utóélete miatt változott meg, a mű értelmezése a kortárs fogadtatás hatására rögzült, kifejezetten Ady-ellenes tartalommal töltődött fel. A szándékot később vitathatatlanul károsnak és haladásellenesnek minősítve sokszor verték el miatta a port Babitson. (1998) 29 EAE III. 579. 3Ü Fenyő Miksa levele Babitsnak, Bp., 1911. ápr. 3. BML 1911-1912. 157. 31 Vő. Rába 1981.272, és Bölöni 1974. 579. 32 A témáról részletesebben lásd Gál István dokumentumgyűjteményét, és az utána kialakult vitát: Gál 1975. ; Eörsi István: Dokumentum gyűjtemény. Élet és Irodalom 1976. febr. 28. 9. sz. 9.; Melczer Tibor: Ledorongolás. Élet és Irodalom 1976. ápr. 3. 14. sz. 2.; Rába György: Babits és társai hívebb emlékezetéért. Napjaink 1976. aug. 8. sz. 2. 188
