Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„KELETRE, KELETRE” Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón
Még egy csokor verset küldök nektek szép verseket, szép mértékben, rímben klasszikus verseket klasszikus álmokat. Már a klasszikus álmok jelzős szerkezet is arra intene, hogy a verset jóval korábbra, a második verskötet publikálásának időszakára tegyük, hiszen annak a kötetnek lett volna a Herceg, hátha megjön a tél is! helyett Klasszikus álmok a címe, ha Osváték szerkesztés közben nem beszélik le róla Babitsot. A szöveg értelmezését a Gál által elsőként adott 1920 körüli évszám olyannyira befolyásolta, hogy még sokáig ezen a csapáson haladva olvasták a verset, és ebből következően a Nyugtalanság völgyének anyagához illőnek vélték. Mindezek alapján az 1920-ban megjelenő kötet „epilógusának” tartották.16 Különösen azért volt nehéz kételkedni a megadott évszámban, mert Gál személyesen is ismerte Babitsot, sőt később együtt dolgozott özvegyével a hagyatékon, így adatai akár még személyes élményeken nyugodhattak, vagyis egy feltételezett, de nem ellenőrizhető tudás is legitimálta értelmezéseit. Ám a verseket vizsgálva kiderül, hogy döntéseit gyakran csakis saját meglátásai alapján hozhatta. Rába György volt az, aki monográfiájában rámutatott, hogy ugyanez a szöveg Naiv csömör címmel megtalálható Babits fiatalkori versgyűjteményében, az Angyalos könyvben, egyértelműen az 1910 végi és 1911 eleji versek között. Ennek alapján a költemény születését ő a Herceg kötet lezárásához, tehát 1911 elejéhez kötötte.17 Bizonyítékul Szabó Lőrinc kritikájának egy mondatát is idézte, melyet a fiatal költő-barát a Nyugtalanság völgyéről írt: „Legszigorúbban klasszikus, második kötetének idejéből ismernek barátai egy kiadatlan verset, mely valósággal kulcsa régi formáitól való eltávolodásának.”18 Az újabb kutatások során megtaláltuk a Nyugat publikálatlanul maradt levonatait, és azt az Osvátnak írt levelet, melyben Babits 1911. január elején visszavonja még másik két verssel együtt a kiszedett példányokat mondván: „Bocsánatot kérek, hogy ebben a levélben nem küldöm vissza a szívesen megküldött korrektúrát; de ezektől a versektől most valóságos idio- szünkráziám van; sehogysem tudom magamat rávenni, hogy a Nyugatban való megjelenésükbe belenyugodjam.”19 Bár a címeket nem említi, de bizonyosra vehető, hogy a kiábrándult csömört árasztó, önostorozó epilógusnak szánt verset tartja vissza Babits az utolsó pillanatban, s ennek a megjelenésébe nem 16 V.ö. Dévényi Iván Egy kiadatlan Babits-kézirat. Új Forrás 1971. [szept]. 2. sz. 84-86.; Sipos 1976. 146-148. 17 Rába 1981. 382. 18 Szabó Lőrinc: Nyugtalanság völgye. Nyugat 1921. jan. 1. 1. sz. 47-51. 19 Pro mortuis ignotis. OSZK Fond III/1958/21.; Divina machina. OSZK Fond III/l958/6.; Naiv csömör. MTA Ms 4699/16. Babits levele Osvát Ernőnek, Fogaras, 1911. jan. 5. OSzK Fond 253/708/15. Utóbb közölve: BML 1909-1911. 122.; 343. 174
