Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„A NÉV, MELY ÁLL E KIS PAPÍRON” Anév jelentésének kérdése Babitsnál

Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én.

S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény,

Babits anyját Aurórának hívták, melynek jelentése magyarul hajnal. A versben a szükségszerű vég, a halál irányába tartó gondolatritmus alapja e név jelentése: Hajnalka az édesanyám - hajnalra születtem - alkony az örököm - édesanyám: kedélybeteg, árva nő ma - s a költő maga: e hajnal alkonya. A Hajnalka elnevezés az egyszerű azonosító funkciót meghaladva a költeményben mintegy beszélő névvé változik, költői jelentéssel töltődik fel. Tehát első olvasásra névtani szempontból épp ellenpontja a Névjegyemre című versnek, mely a név és viselője eredendő idegenségéről szól. Ám az Anyám nevére, s főleg szövegének egyik első variánsa, nem pusztán egy beszélő név párhuzamos és ellentétes tartalmi lehetőségeit használja ki24 (hajnal - alkony, élet - halál), hanem gondolatilag eggyel tovább lép, és általános szinten magának a jelentés létének tagadásával játszik el, tehát azt kérdezi, hogy e név valóban beszélhet-e; vagyis filozófiai indíttatása ikerverséhez mégiscsak hasonló. E rejtett szándékról árulkodó kéziratot Babits Kosztolányinak küldte 1906-ban, több más költeményével együtt. Itt a vers Anyám névnapjára címmel szerepel, alcíme: (Auróra. Febr. 29.). Az Angyalos könyvben, másik korai kéziratgyűjteményében is hasonló címet találunk: Anyám nevenapjára, s a vers alatt a keletkezés pontos ideje is fel van tüntetve, mely egy nappal későbbi, mint a Kosztolányinak lejegyzett dátum: 1906. márc. 1. Egyező adatra derül fény a Szilasinak tett ihlettörténeti vallomásából is, melyben nemcsak datálja a verset, hanem keletkezési körülményeit is megadja: „1906. márc. 1. Baja. A névnap febr. 29. Édes anyja csak a kötetben kapta a verset.”25 Tehát a látszólag alkalmi költeményt valójában nem is a fiúi szeretet, az ajándékozás vágya sugallta,26 mert özvegy Babits Mihályné Kelemen Auróra a saját nevére írt verset a keletkezés után három évvel később ismerhette csak meg, mikor fiának első kötetében szükségszerűen a szeme elé került. Nem elegendő magyarázat e késedelemre, hogy kapcsolatuk nem volt bensőséges, s más versét sem anyjának mutatta először a költő. Igaz, hogy Szabó Lőrincnek önéletrajzi visszaemlékezésében egyenesen anyja „káros befolyásáról” beszél, s hozzáteszi a sokat sejtető kiegészítést: „amilyen rokonszenves volt az apám, annyira nem tudtam kijönni az anyámmal”.27 Mégis miért tartja fontosnak tíz év múltán is megjegyezni másik barátjának, Szilasinak, hogy csak kötetében láthatta anyja a költeményt? Több

24 Vő. J. Soltész 1965. 92.

25 Itk 1994/5-6. 743-757.

26 Vö. Rába 1981. 58.

27 [Önéletrajz a gyermek- és ifjúkor éveiből] Szabó Lőrinc lejegyzésében. In: Itt a halk 36.

141