Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„A NÉV, MELY ÁLL E KIS PAPÍRON” Anév jelentésének kérdése Babitsnál
„A NÉV, MELY ÁLL E KIS PAPÍRON” A név jelentésének kérdése Babitsnál A név jelentésének kratüloszi kérdése Babitsot egy életen keresztül nyugtalanította. Van-e vagy nincs lényeget meghatározó szerepe a névnek; s ha van, hogyan van, s ha nincs, miért nincs? A név és személyiség kapcsolata számára ellentmondásokkal telített, s e téma életművében újra és újra makacsul visszatér. E körben talán legtöbbet a Névjegyemre című, fiatalkori verse árul el, melyben egyszerre mutatkozik meg érzékenységének filozófiai és érzelmi összetettsége. A név, mely áll e kis papíron, kimondva szó, mely száll tova. Lehellet és üres jel annak, ki nem hallotta még soha! S e rövid név, értelme tárva, tudjátok mégis, mit jelent? Egész világot, önkörében, mely zártan, szuverén kereng. A név, mint üres jel és a személyiség, a jelölt, mely ettől független értelmű, zárt és öntörvényű világ - e két fogalom között ível a költemény. „Baján írtam, délután, óriási szobámban. Akkor kezdtem először filozofálgatni, s ez meg is látszik. Az idealista filozófia alapgondolata van benn.” így emlékszik Babits majd másfél évtizeddel a vers keletkezése után, 1919-20 tájékán Szabó Lőrincnek.1 A vers filozófiai indíttatásán az ekkor már jól ismert és alaposan tanulmányozott Platon hatása érezhető. „A görögök közül még Platót és Aischylost forgatom” - írja Babits Kosztolányinak 1904 őszén.1 2 S bár írásos adat nincs rá, de valószínűleg nem tévedünk abban, hogy már ekkor olvasottnak tekintjük a görög filozófus névtani szempontból legfontosabb müvét, a Kratüloszi, s a nevek eredetéről folyó dialógusnak éppen Kratülosz nézetével vitatkozó érvét3 halljuk ki a versből: a név csak 1 It 1975/2. 460. 2 Babits levele Kosztolányi Dezsőnek, 1904. nov. 17. In: BML 1890-1906. 130. 3 Babits jóval későbbi müvében, Az európai irodalom történetében szinte szövegszerű egyezéseket találunk Platon Kratülosz&val. L. EIT 1979. 52. 135
