Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről
nyarához kötődik, mint például az Itália és az Új leoninusok. Babits ugyanabban az újdonságokat tartalmazó levélben küldi el a Hegeso sírját, a Lisztyt és a Bak- hánslármát, e közös küldemény egyúttal közös keletkezésre is utalhat. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy három összefüggő adat erősíti meg azt a feltételezést, hogy e versek egy időben, 1908 nyarán születtek. Egyrészt Babits emlékezésében egy napra tette a Hegeso sírja és a Bakhánslárma születését, másrészt a fennmaradt jegyzetfüzetlapok a Bakhánslárma és a Liszty viszonylag rövid időszakon belüli lejegyzését tanúsítják, melyek más, 1908 nyarán íródott versekhez is kapcsolhatók, harmadrészt e három költemény Kún válaszlevele alapján frissen született, kritizálásra váró szövegként is összetartozik. Azt persze már nem tudhatjuk, hogy milyen hónapban is volt pontosan, amikor „iszonyúan sütött a nap” a szekszárdi szőlőhegyen: Babits olasz útja előtt vagy utána, de a lényeget, a fo- garasi ősz előtt való keletkezést illetően ez már nem is annyira fontos. Az új keletkezési dátum azért lényeges, mert 1908 nyarának intellektuális élményei meghatározóak a rákövetkező, hároméves fogarasi időszak költői fejlődésének szempontjából. Hiszen Babits ezen a nyáron készül olvasmányaival első, életének szinte új perspektívát nyitó olasz útjára, valamint áthelyezésének lesújtó hatása alatt ekkor dönti el, hogy két nagyszabású feladatba kezd: az egyik Dante fordítása, a másik a görög nyelv tudásának fejlesztése, hogy ne csak a latin, hanem a görög szerzőket is eredeti nyelven olvashassa. Ha a Bakhánslárma és a Hegeso sírja ezen a katartikus nyáron születik, akkor valójában Babits úgynevezett görögös korszakának nyitányaként tekinthetünk rájuk, s filozófiai hátterük, világirodalmi forrásaik, poétikai megoldásaik, költői világképük szoros összefüggésben lehet az utánuk, Fogarason születendő versekével. Babits vallomásaiban több világirodalmi forrást is felsorol az ikerversek születése kapcsán. Ahogy egész görögös korszakának alkotásait, úgy e két vers közül különösen a Bakhánslármát az antik és a kortárs irodalom olvasmányainak kölcsönös egymásra hatása jellemzi. Most nem térünk ki azokra a szintén fontos világirodalmi hatásokra, melyek görögös, klasszicizáló költészetét, köztük e két művét is, átfogóan befolyásolták, mint a francia parnasszisták, különösen Leconte de Lisle versei (melyeket Babits bár inspirálónak, de „szónokias, hideg” alkotásoknak nevez), vagy az angol Swinburne müvei (melyeket viszont hozzá sokkal közelebb állónak, „lázas, forró” művészetnek tart),15 hanem azoknak az alkotásoknak a vizsgálatánál maradunk, amelyekről Babits, mint rá közvetlenül hatókról, említést tesz. Az antik müvek közül az egyik, szövegszerűen meghatározó olvasmányélménye Catullus közismert mitológiai témát feldolgozó, vad érzelmekkel telített költeménye. Mindkét ihlettörténeti vallomásában cím szerint idézi: „Catullus: Atthys” írja Szilasi kötetébe, „Olvastam a következőket [...] Catullus 15 Bende László: A jubiláns Babits Mihály elmondja, hogyan lett költővé... Esti Kurír 1928. jún. 27. 144. sz. 13. In: Itt a halk 231. 11