Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről

lévén beavatott ismerőjévé és szigorú kritikusává válik a születendő verseknek. A fogarasi kinevezés megrázó hírét is, melyet a költő már csak a Szekszárdon töltött nyári vakáció ideje alatt ismer meg, szegedi barátjának azonnal tudtára adja egy levélben: „megjelent a hivatalos lapban a halálos ítéletem: kineveztek - eltemettek - Fogarasra”, s közvetlen természetességgel kéri őt: „Kérlek vigasztalj meg egy levéllel minél előbb. Nem képzeled menyire lesújtott a hír. Sírtam mérgemben.”10 11 Elhatározzák, hogy a nagy távolság ellenére is tartani akarják a kialakult baráti kapcsolatot. ígérik, várják és valóban küldik is egymásnak a leveleket. Nyár végén Kún figyelmezteti Babitsot: „arra akarlak kérni, hogy az ígért »hosszú« levelet, mely Velencéről szól ne mulaszd el megírni, valamint verseidet ne felejtsd el megküldeni.”11 Babits el is küldi „hosszú” levelét, mely azonban sajnos elkallódott az évtizedek folyamán, így tartalmára csak Kún fennmaradt válaszából következtethetünk: „Szíves soraidnak igen megörültem, verseidnek még inkább.”12 Vagyis Babits nemcsak beszámolót küld Szegedre, hanem (ahogy barátja kérte) verseket is, méghozzá feltehetőleg újonnan elkészült alkotásait akarja megmutatni Kúnnak, hiszen Juhásznak is azokból küld ugyanekkor néhányat, mint például az utazás élményeinek hatására született Szonett címűt, mely később az Itália címet kapja.13 Nézzük, Kún hogyan reagál, és milyen verseket említ: „De hadd térjek verseidre. Legjobban tetszettek a »Sunt lacrima« és a »Kútban« cí- műek, egyéni, mély dolgok. Az utóbbi mintha a végén ellaposodnék. Azt hiszem, hogy a két utolsó versszak helyett egy erőteljes kellene, annál is inkább, mert egy kissé hosszú a vers. A szonettjeid is érdekesek, de az »Italia«-ban egy bántóan lapos sor van, a »Liszty«nek első versszakát nem értem, bánt benne a »Pluto országában« is, kissé idegen, valami magyaros kifejezés kellene ide; ennek a versnek utolsó 6 sora gyönyörű. A »Hegeso«... tetszik legkevésbé, azt hiszem, hazug benne az érzés. // A fordítás jeles. Ellenben tisztán rímjátéknak találtam az »Uj leoninust« és mondva csináltnak a »Lelkemben...« címüt.”14 Az említett versek rövidített címei könnyen megfejthetők a levél alapján: a „Hegeso” a Hegeso sírjai jelenti, a „Liszty” a Listius Lászlóról szóló Illusztrációk mindenféle könyvekhez. Régi magyar irodalom címmel megjelent szonettel azonos, a három ponttal befejezett „Lelkemben...” cím viszont nyilvánvalóan a „Lelkemben bakhánslárma tombol” verskezdetre utal. Egyrészt Kún fordulataiból, gondos megjegyzéseiből egyértelmű, hogy ezek a versek újdonságot jelentenek számára, frissen elkészült müveket olvas, melyeken akár még javítani is lehetne, másrészt több olyan költeményt sorol fel és tesz kritika tárgyává, amelyeknek keletkezése bizonyosan 1908

10 Babits levele Kún Józsefnek, Szekszárd, 1908. júl. 25-27. között. In: BML 1907-1909. 98. Babits és Kún József kapcsolatáról részletesen 1. Apró 1983. 65-75.

11 Kún József levele Babitsnak, [Palics, 1908. aug. 30.] In: BML 1907-1909. 113.

12 Kún József levele Babitsnak, [Szeged, 1908. szept. 14. és 17 között] In: BML 1907-1909. 123.

13 Babits levele Juhász Gyulának, [Szekszárd, 1908. aug. 26. előtt] In: BML 1907-1909. 110.

14 Kún József levele Babitsnak, [Szeged, 1908. szept. 14. és 17. között] In: BML 1907-1909. 123.

10