Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
tott. Legelőször Szerb Antal, majd nyomában Gál István, Rába György és Vilcsek Béla tárta fel legalaposabban a hatásokat.66 Feltehetőleg a közelebbi tárgyválasztásban is Swinburne inspirálhatta Babitsot. Babits tanulmányában így foglalja össze röviden a tragédia történetét: „A mitológiai Meleager története ez, akinek életét az istenek egy üszők égéséhez kötötték. A legáltalánosabb, legörökebb emberi végzet lebeg az ifjún: a tűz végzete, a szerelem végzete: ennek mély sejtelme s égő iszonya izzik át a tragédia csodálatos szépségű kórusain és nemesen, görögösen egységes nagy koncepcióján.”67 A Laodameia tárgya szintén a szerelem végzete, a szerelem halotti, szellemidéző áldozata, mellyel a szerelmes asszony visszakényszeríti a föld színére férjének árnyát. De a halottat - mint erre Szerb rámutat - nem a szertartások ereje idézi fel, hanem modemül-bensőségesen, a szerelem és az emlékezés hatalma. Ez a gondolat csendül fel szerinte Swinburne egyik legszebb versében is: In the Salt Marches, mely bizarr módon az elhagyott angol tengerpartra lokalizálja Odüsszeusz Neküiáját: „Love more strong than death or all things fated, / Child’s and mother’s, lit by love and den.” (A halálnál, és minden végzet-sújtottá dolognál a gyermeki és az anyai szeretetnél erősebb szeretet, melyet a szerelem gyújtott lángra és vezérel. Ford.: Szerb Antal) Megfelelője Babitsnál: „Ó lányok, halhatatlan a valódi vágy, / Léthé álomvizétől az nem alszik el, / [...] s fellobban olykor és legyőzi végzetét.” (L 467- 468., 472.) Megjegyezzük, hogy fentebb e kardalban Lukianosz Halottak dialógusa című müvének szövegszerű hatását is kimutathatónak tartottuk. A két olvasmányélmény összefonódása egyáltalán nem kizárt. Az Atalantában Swinburne - mint erre a mű görög nyelvű mottója is utal - Aiszkhülosz Á/dozatvivők című darabjának egy részletéből, a 602-612. sorokból építi fel történetét. Ehhez hasonlóan Babits is csak néhány utalásból, Lukianosz valamint Homérosz pár soros leírásából bontja ki a Laodameia világát. A történet egyes motívumainak az Atalantáwú való hasonlóságaira szintén Szerb Antal hívja fel a figyelmet, a következőkben az ő tanulmányának gondolatmenetét követjük, kivéve azokat a helyeket, ahol a Szilasi-kötet bejegyzéseire utalunk, hiszen azokat Szerb még nem ismerhette. Az Atalanta és a Laodameia hősnője egyaránt királynő. Mindketten a végzettel dacolnak, mert úgy érzik, hogy asz- szonyiságukban mélyebb végzetet hordanak magukban, semmint a jóslatok sivár végzete. Mindkét dráma cselekményének megindítója egy végzetes álom. A két darab időbeli elhelyezése is megegyezik, azonos az évszak: kora tavasz. További tárgyi megegyezést mutat a kardalok témája, mégpedig a Laodameiának csaknem valamennyi kardaláé. Az Atalanta első kardala „beállítja” az időt, megnevezi az évszakot és ünnepli a tavaszt; expozíció. Laodameia is az évszak megnevezésével kezd „A Hóra vissszahozza már a zöld tavaszt / lombtól sötét a hószín oszlo66 Vö. Szerb 1927. 152-155.; Gál 1942. 41-43.; Rába 1969. 102-111.; Vilcsek 1988. 162-211. 67 Swinburne. In: BMETI. 36-37. 103
