Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

pok köze.” (L 9-12.), valamint az első kardalok (L 72-90.) is a tavaszt éneklik. A Laodameia második epódoszának Swinbume-hatására nemcsak Szerb mutat rá, hanem a szöveg mellé (L 140-141.) maga Babits írta ihlető alkotóként Swinburne nevét a Szilasi-kötetbe (részletesen 1. a Szilasi-kötet bejegyzéseit tárgyaló részben). A Laodameia harmadik, sirató kórusa csak a rímelhelyezésben mutat fel rokonságot Swinbume-nel. A negyedik kórus (L 505-520.) - „Hol körbe kerül a Styx vize hétszer” - a legerősebb Swinbume-hatást árulja el. Ezúttal azonban nem az Atalanta hatott rá, hanem Swinburne legismertebb költeménye, a Garden of Proserpine (részletesen 1. a Szilasi-kötet bejegyzéseit tárgyaló részben). A Laodameia következő kórusa himnusz Artemiszhez (L 557-580.), mely Szerb szerint tartalmilag egyezik az Atalanta kezdő himnuszával, s melyet ő „anorganikus betét”-nek tart, vagyis nem jön rá, hogy valójában - mint Babits maga is jelzi a Szilasi-kötetben - Catullus egy versének szövegszerű beemelése történik. Az Aphrodité-himnusz (L 582-605.) forrásának megjelölésénél is hasonló a helyzet. Szerb úgy véli, hogy feltehetőleg az Atalanta „An evil blossom was bom” kezdetű kardala inspirálhatta Babitsot, pedig tudjuk - szintén Babits bejegyzése alapján -, hogy itt Szapphó volt a valódi forrás (mindkét átvételt részletesen 1. a Szilasi-kötet bejegyzéseit tárgyaló részben). A Laodameia ezután következő kórusa („Van egy fa, amely dús lombjai szárnyát...” L 822-845.) Szerb Antal szerint ugyanabból az „An evil blossom was born” kezdetű swinbume-i kardalból meríthette inspirációját. A hasonlat egyező: a Szerelem nagy fa vagy növény, mely a vérből fakadva hordozza végzetes és keserű gyümölcsét. Végül a befejező kórus forrása az Atalanta végkórusa, mely szintén egyúttal a dráma befejezése. Tárgyuk, ritmusuk, s a végzet hatalmát megéneklő mélyebb értelmük egyaránt közös. Ez a siratódal váltakozva csendül fel a hírnök, illetve Iphiklosz szavaira, olyképp, hogy a két rímelő karsor (az egészen végighúzódó rímekkel) közé közbeékelődik mindig a hírnök három rímtelen epikus természetű sora. A dalrészek strófakonstrukciója egyezik: a, b, a, b, b, mégpedig a négy első sor egészen rövid, az utolsó pedig nagyon hosszú, csakúgy mint Swinbume-nél.68

Szerb Antal a továbbiakban felsorol még két olyan erős szövegi egyezést, melyek azonban véleménye szerint közös görög eredetire mennek vissza. Az első így hangzik Swinbume-nél: „With rending of cheek and of hair / Lament ye, mourn for him, weep” - Babitsnál: „Szakítsad öltönyöd, / arcod és tépjed kúsza hajad!” (L 923-924.) Fentebb kimutattuk e rész lehetséges forrásaként a Perzsák siratókórusának szövegét is. A második szövegi egyezés swinbume-i sora: „A thing more deadly that the face of death” - előfordulása Babitsnál: „láttam Halál arcánál ré- mesb dolgokat” (L 871.)

Végül Szerb Antal felhívja a figyelmet arra, hogy Babits a ritmus terén alig tanul valamit angol mesterétől. Ezt azzal magyarázza, hogy a magyar nyelv alkal68 Vö. Szerb 1927. 154.

104