Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Lamiinae - Takácscincérformák
(Salvia nemorosa) levelein tartózkodnak, de annak szárából eddig nem sikerült kimutatni. A kék színű bogarak májusban jelennek meg. Védett faj. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Abaújszántó: Sátor-hegy, (EU14) - Tárcái, (EU23) - Tokaj, (EU33); Nagy-Kopasz, (EU22). Újabb adatok: Tárcái: Ördög-bánya, 1999. V. 30., HG, HS, 2008. V. 8„ HG, PA - Tokaj: Nagy-Kopasz, 1983. VI., OI. Anaesthetis testacea (Fabricius, 1781) - szedercincér A Palearktikum nyugati tájain elterjedt, hazánkban az Alföldön és hegyvidéken is élő faj. Lárvája különféle tölgyfajok, fűzfajok, dió illetve szeder ágaiban rág. A vékony ágak belsejében, a farészben készíti hosszanti járatait, amikben fürgén tekergő mozgással tud menekülni, eltérően más faágakban élő cincérlárváktól. Az imágók nyár elején a lombkoronában vagy a sűrű aljnövényzeten tartózkodnak, de virágokat nem látogatnak. Irodalom: (Merkl et al. 1996): Cserépfalu: Hór-völgy, (DU61) - Kács: Rakottyás- tető, (DU71) - Kisgyőr, (DU71) - Miskolc, (DU82). - (Hegyessy és Kovács 1998): Bodrogszegi: Bodrog-part, (EU23) - Füzér: Nagy-Hrabó, (EU37) - Makkoshotyka, (EU35)- Sárospatak, (EU45) - Sátoraljaújhely, (EU46); Boglyoska, (EU45); Kazinczy u.., (EU46)- Tolcsva, (EU34). - (Kovács és Hegyessy 1999): Szendrő, (DU86). - (Kovács és Hegyessy 2003): Cigánd: Nagy-erdő, (EU74) - Lácacséke: Monyha-dűlő, (EU75) - Pácin: Mosonnai-erdő, (EU65) - Sátoraljaújhely: Ó-Ronyva, (EU45). - (Hegyessy 2008): Sára- zsadány: Török-ér, (EU34) - Zalkod: Palocsa, (EU33). Újabb adatok: Abaújszántó: Kassi-szőlő, 2000. V. 16., HG - Alsózsolca: Kemelyi- erdő, 2002. V. 22., HG - Baskó: Magyar-rét, 2010. VI. 24., HG - Erdőbénye: Pimpós, 2004. VII. 22., HG; Várhegy, 2008. VI. 11., HG - Erdőhorváti: Agáros-tető, tölgy ágból kelt, (2013.1. 5.), 2013. II. 15., HG - Fony: Tekenős, 2004. VI. 25., HG - Garadna: Kossuth u„ 1987. VI. 17., 1993. V. 27., 2003. V. 27., fcs, GA - Hernádbűd: Várdomb, 2013. V. 29., HG, HS - Hernádvécse, 2003. V. 24., GA - Sátoraljaújhely: Gejzír-domb, (2002.1. 31.), 2002. II. 27., kocsánytalan tölgy ágból kelt, HG, 2002. VIII. 6., HG; Kazinczy u., 2003. VI. 5-6., ÁL, HG; Long-erdő, Mocsolya, 2013. V. 28., HG, HS; Májuskút, szőlő, 1999. VII. 6„ fcs., HG; Némahegy, 2002. V. 29., PG - Tállya: Patócs-hegy, 2011. V. 12., 2011. V. 31., 2011. VI. 22., HG, száraz tölgy ágakon, 2013. V. 15., HG, HS, PA, 2013. V. 29. HG, HS, 2013. VI. 14., HG, HS, PA. Calamobius filum (Rossi, 1790) - hosszúcsápú szalmacincér (+Ábra a 22. táblán, fent) Pontomediterrán elterjedésű faj, amely Észak-Afrika mediterrán vidékein is gyakori. Magyarországon május végétől júliusig rajzanak imágói, amik leginkább a franciaperje (Arrhenatherum elatius) és a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) szárain tartózkodnak. Gyengén repülnek, leginkább a délutáni órákban. Lárvái az említett fűfélék szárában fejlődnek. Az 1970-es évekig alig egy-két lelőhelye volt ismert Magyarországról, s tőlünk északnyugatra már nem élt. Ezért védett bogárrá tették. Az elmúlt évtizedekben hazánk szinte minden tájáról előkerült. Valószínű, hogy aktívan terjed, amiben segíti őket a korai kaszálás tiltása, az útszéli gyepes mezsgyék elhanyagoltsága. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Abaújszántó: Kassi-szőlő, (EU14); Sátorhegy, (EU14) - Bodrogszegi: Bodrog-part, (EU23) - Rátka: Nagy-Padi-hegy, (EU13) - Sima: Csonkás, (EU24) - Tállya: Akasztó-domb, (EU14). - (Hegyessy 2007): Bekecs: Muszáj-legelő, (EU13) - Encs: Gibárt, Cik-föld, (EU15); Gibárt, Felső-dűlő, (EU15) - Fel100
