Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1914
1914 I 81 Én ma keserves rosszkedvben vagyok, egyrészt a Scherl-ügy miatt, másrészt az itteni helyzet reménytelensége miatt. Holnap még innen írok neked, szívem, egy levelezőlapot; azután talán tudok onnan írni, ahová megyünk. Olyan napon, amikor írni nem tudok, talán táviratozni tudok a Lloydnak. Kísérd ezt figyelemmel. Egy hét múlva azután megint visszajövünk ide. - Innen mindenesetre hosszú levelet írok megint. Szeretettel ölel L. [Pb. 1914. okt. 9.] október 8. (este) V. 5394/52. Drága szívem, az az érzésem van, hogy egész nap neked levelet kell írnom. Hogy folyton összeköttetésben kell veled lennem. - Holnap reggel elmegyünk innen az egyhetes kirándulásra; akkor nehezen jutok hozzá a leveleidhez, és a leveleim lassan jutnak el hozzád. - Ma odaát voltam Neu-Sandecben; érdektelen nap volt; de estére mégis jobb kedvem támadt. Talán mégis itt lehet maradni. - Ma beoltottak kolera ellen. - Nyolc nap múlva újabb oltás jön. Fájdalomtalan szúrás. - Reggel megkaptam a vasárnap reggel elküldött leveledet. Örülök, hogy már nem aggódsz. istenem mennyivel jobb így, milyen jó így, hogy nem kell a frontra mennie. Milyen megnyugvás ez neked és anyuskáéknak is. - Mihelyt hírül vettem, hogy az orosz háború kitört, gondoltam, hogy nem állhattok pénz dolgában a legjobban és mindent megkíséreltem, hogy pénzt küldjék anyuskáéknak. A pénzküldés lehetősége azonban hetekig ki volt zárva. Se a posta, se a nagybankok nem vettek fel pénzküldeményt. Még a külügyminisztert is felkerestem azzal a kéréssel, hogy juttasson pénzt haza az én hozzátartozóimnak. Nem ment. Ez előtt tíz nappal azután kezdett megváltozni a helyzet. Ma sem hirdetik ugyan, hogy hazaküldenek pénzt, de egyik-másik cég már elfogad megbízatásokat. Én mindjárt két részre vettem ötven dollárt, és huszonötöt a Transatlantic és huszonötöt az American Express útján hazaküldöttem. [...]- Talán tudjátok, hogy az amerikai sajtó abszolúte ellenünk van. Eltekintve a kommentárjaiktól, olyan rémhíreket közölnek, hogy a hajunk szála az égnek meredt tőle, különösen eleinte, amíg azután drótnélküli táviratok nem érkeztek Berlinből és Bécsből. De ezek is nagyon szűkszavúak. Mikorra pedig egy-egy budapesti lap hozzánk érkezik, már elavultak bennük a hírek. Soha még ilyen nehéz nem volt itt magyar lapot csinálni. S az emberek napról-napra ostromolnak bennünket hírekért. Sajnos, a Pester Lloydot nem kapjuk. Itt nem jár senkinek. Ha megkérnéd Jóska bácsit, hogy küldesse nekünk, örömmel megfizetnénk. Én mindenesetre megindíttattam a Szabadságot a P[ester] Lljoyd] címére, talán érdekelni fogja őket. Amint tudod, innen egy magyar katonaköteles sem mehet haza. Mennének pedig ezrével, ha lehetne, de maguk a konzulátusok jelentik ki, hogy hasztalan kísérlet, mert a semleges hajókról is leszedik őket az angolok, vagy franciák. Mást nem tehetünk tehát, mint gyűjtünk a magyarországi árváknak és özvegyeknek. Hatalmas összegek fognak itt egybegyűlni. Az emberek tudják itt, hogy valamiképpen szükség lesz még rájuk, és valóban kár, hogy a magyar kormány elhanyagolja az amerikai magyarokat ezekben a nehéz napokban. Ma itt sem pártoskodnak az emberek és a kormány nagy szolgálatokat tehetne az országnak, ha fenntartaná és ápolná a velünk való összeköttetést. Egyedül a Szabadság útján kétszázezer magyarhoz szólhat. [...] Szeretettel ölel Jani" (OSZK Fond 477/39.)
