Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Törökországi Kiküldetés 1916
512 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI fogja ölni Konstantinápoly démonát, mert biztosra veszi, hogy megöli és mert, ha az örök démon valamennyi fejét még nem tudta levágni, ragyogó iróniával nevet mind a száz fejre, amely még feléje sziszeg. Török nők, Pester Lloyd M. 1916. február 3. 9-10., Világ 1916. február 3.1-2. Ülök a konstantinápolyi villamosban. A - bársonyülésű - padok mind merőlegesen állnak a kocsi hosszára. Az én helyem egészen elöl van, mindjárt az elülső peron mögött. Egyszerre a vállamra teszi valaki a kezét. A kalauz. Azt már tudja, hogy törökül nem értek, viszont ugyanakkor, amikor ez kiderült, meglehetősen összebarátkoztunk. A kérdő tekintetemre tehát igen barátságos integetéssel válaszol; és amikor az első integetést nem értem, gyengéden meg is fogja a karomat. Végre megértem, hogy fel kell kelnem. De miért? Még nem értük el az utam célját. Fent a kocsi oldalfalának a magasságában függönytartó fakar pihen két oldallécen. A kalauz megfogja ezt a függönytartót és végigszalajtatja - a fejünk felett - az oldalléceken a kocsi hátsó részéből az elülső részbe. Még két padsor marad előtte. Most a karikákon mozgó piros bársonyfüggönyt széthúzza úgy, hogy a kocsi egész szélességében el van zárva. Elöl pedig, a függöny előtt és az elülső peron mögött, két padsomyi szélességben külön terület keletkezik. Elzárt utazófülke. Páholy a villamosban. Miért? Mi történt? Mi történt? Az történt, hogy egy nő szállott fel a villamosra. Lefátyolozott arcú, feketeruhás török nő. Ha fedetlen arcú nők szállnak fel, görögök, örmények, a kalauz nem törődik velük. Leülhetnek, ahová akarnak, vagy ahová tudnak. De ha lefátyolozott arcú, török nő száll fel, akkor a kalauz rögtön megmozdul, előre siet és - sokkal rövidebb idő alatt, mint ahogyan ezt elbeszéltem - készen van a külön fülke, készen a páholy, te már hátul állsz valahol, és az egyedül felszállott hölgy egyedül és kényelmesen ül azon a helyen, amelyen az imént te ültél. A nőkérdésnek ez nem mondhatom, hogy olyan kezelése, amely nem tetszik nekem. Nekem mindenféle gyengéd nőkultusz kedves és az amerikaiak legszimpatikusabb tulajdonságának azt tartom, hogy előttük egy nőnek eleve igaza van. De legközelebb viszont egy villamoskocsi elülső peronján állok, és innen veszem észre, hogy bent a kocsiban éppen most készült el a bársony függönnyel elzárt páholy. A bársony függönyön valóban egy feketeruhás és lefátyolozott arcú hölgy jön át. Leül. Amint leült, első mozdulata a fátyolát fellebbenteni. Ebből az következik, hogy egy másodpercre belenézhetek az arcába és hogyha nem tartanám illetlennek, negyedóra hosszat bámulhatnék az arcába neki, éppen úgy, mint
