Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
468 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI és vad pompája. Még egyszer visszanézünk a Szretenye-monostorra. Farkas Lajos komádi, Bihar megyei közhuszár csendesen mondja a hátunk mögött egyik baj társának:- No, ha ilyen helyre kéne templomba járni, engem sohse látna az a templom. Haladunk előre a borús szépségű Morava-völgyben, és én nem tagadhatom el, hogy Farkas Lajosnak bizonyos tekintetben igaza van. Az ember amúgy se töri magát nagyon templomok után, hát hogy jönne el még ide embertelen utakon, a vad hegyek közé. Ez igaz, Farkas Lajos, de ki tudja, hogy aki egyszer eljutott ide és itt marad - a vak, aki nem kíván már élni, a pap, aki ül a napon és g-o-o-ondolkozik - aki eljutott ide: mit talál itt meg, milyen békét, milyen nyugalmat, Istennek milyen közellétét. És, Farkas Lajos, mi is bajjal jutottunk el ide, az igaz, de nekünk is érdemes volt ide a sötét és hűvös hegyek közé ellovagolnunk, mert ez a monostor, Farkas Lajos a - Krisztusnak bizonyosan kedves - két együgyű lakójával van a világnak olyan csodája, mint akármilyen messze hordó ágyú, repülőgép, vagy rádióállomás. Szerb tisztek, Az Érdekes Újság 1916. január 9. 23-24. A topolai királyi villában, a királyi hadsegéd szobájában ott maradt egy csomó akta. Titkokat ezektől az aktáktól nem lehetett várni. Azokat az aktákat, amelyek a szerb államkormányzás és a szerb diplomácia titkairól beszélnek, természetesen idejekorán elszállították innen. Ami itt maradt, azzal nem tartották érdemesnek bajlódni. Pedig ezek az akták is nagyon érdekes dolgokat tartalmaznak. Nem a felségfolyamodványok, amelyek itt maradtak. Ha egy apa azt mondja el a királynak, hogy a hadbíróság tizenöt évi börtönre ítélte a fiát azért, mert a bolgárok elleni háborúban a kezén megsebesült, akkor nyilvánvaló, hogy itt az öncsonkítás egyszerű esetéről van szó; és semmi feltűnő nincs benne, ha a király a kegyelemkérést elutasítja. Ha egy volt katonatiszt - nagy szerb honleány megszólítással Helena hercegnőhöz366 fordul, és őt kéri meg, járjon közbe felséges atyjánál, hogy a kérelmező a rangját visszakapja, abban sincs feltűnő. És hogy ezeknek a kérvényeknek a papirosa rossz, az írása hanyag és a hangja bizalmas? Egy kis ország parasztnépe beszél a királyához; úgy beszél, ahogy tud. A felségfolyamodványoknál érdekesebb az akták többi része. Ezek az akták fegyelmi ítéletek a szerb hadsereg tisztjeinek különböző ügyeiben. Nyilván a hadügyminisztérium küldte el őket a királynak, formális jóvá366 Karagyorgyevics Ilona (1884-1962) szerb királyi hercegnő
