Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

SZERB FRONT 1915 I 461- De hát mit tudnak a híveiknek mondani? Itt van Csacsak város radikális községi képviselőtestülete, polgármesterestül. Hát mondhatnak ezek a híveiknek egyebet, mint hogy minden elveszett? - Ekkor meglepő dolog jön. Radulovics úr habozik, azután ezt mondja:- Én az eseményekről nem tudok semmit. Hetek óta nem olvastam újságot. A tábori postán próbáltam magyar vagy német újságot venni, de ott csak megrendelt példányok vannak. Én tehát nem tudok semmit. De itt mindenféle hírek keringenek...- Miféle hírek?- Például, hogy... például, hogy Kraljevót a mieink visszafoglalták.- De uram, mi tegnap jöttünk Kraljevóból. És Kraljevo innen egy napi járóföld: erről csak meg lehetne győződni.

Radulovics úr megvonogatja a vállát:- Ez a hír járja.- És milyen hír még?- Hogy Nis szerb kézen van. Hogy az entente kétszázezer katonája megverte a bolgárokat. Hogy az oroszok Várnánál partra szállottak és útban vannak Szófia felé. Hogy az oroszok elfoglalták Galíciát. És...-És?- Ez nagyon valószínűtlen hír. Ma reggel hallottam. De nem értem, hogyan volna lehetséges. Senki ezt nem is tudta megmondani, de hogy a hír igaz, arra esküdtek...- Mi az a hír?- Hogy az oroszok Belgrádban vannak.

Radulovics úrnak - bármennyire respektáltuk is hazafiúi érzékenységét - megmutattuk a térképen, hol állnak a bolgárok, hol a franciák, hol az osztrák-magyar csapatok. Azután búcsút vettünk tőle, és kimentünk a derült és jól kövezett csacsaki utcára.

Az utcán fiatal hölgyek sétálnak. Az üzletek egy része nyitva van. Egy bolthelyiségben vidáman beszélget a permanenciában lévő községtanács. Az utcasarkon megáll két ember és pár szót vált egymással. Ha elmégy mellettük, leveszik a kalapjukat. Udvariasak és elégedettek. De a permanenciában lévő községtanács boltja előtt van egy kézzel írott plakát. Az olvasható rajta, hogy egy környékbeli paraszt megölte az osztrákmagyar hadsereg négy sebesült katonáját. Ezért reá halálbüntetés sza- batott ki. A halálbüntetést rajta már végrehajtották. A házát felgyújtották. - A két úr, aki az utcasarkon levette [előtte] a kalapját, éppen arról beszélt, hogy Belgrádban bent vannak az oroszok, és a vidáman csevegő községtanács éppen annak örült, hogy Kraljevo és Nis újra a szerbeké. Az elégedett és derült Csacsak is ellenséges város; a rat şvabi mámorából még nem gyógyultak ki az emberek; a meghódítottságban és legázoltságban, az elzártságban és a hír nélkül valóságban álmokat szövögetnek; minden