Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 455 musnak a szellemében akarja Csacsakot igazgatni, amellyel az Osztrák- Magyar Monarchia általában hadat visel. A csacsakiak megkapták tehát a legitimációkat és nagyon örültek neki. íme, végre - mondta az ember egy háromhetes szerbiai vándorlás után - egy nyugodt és elégedett város. Egy boltban - egy nyitott boltban - azonban lámpát vásároltam. Az ára? Az ára négy dinár. - Tessék húsz korona, kérek belőle vissza. - Az a középkorú nő, aki a pénztárban, ül, vissza akar adni tizenhat dinárt.- Nem gilt: szó sincs róla, hogy egy dinár annyit érne, mint egy korona. A dinárt nem lehet koronának számítani. Egy morcos öregúr, aki sapkával a fején a pultnak neki támaszkodva állt, beleszólt a beszélgetésbe.- Mi - mondta morcosán - annyinak számítjuk.- De nem ér annyit.- Nekünk annyit ér.- De azt nem maguk szabják meg, mennyit ér, hanem a katonai parancsnokság.- Mi úgy számítjuk.- De hát értse meg: ez lehetetlen. Itt nem lehet okoskodni; itt engedelmeskedni kell.- Mi úgy számítjuk. A morcos csacsaki öreget nem próbáltam tovább meggyőzni; nyilván nem is sikerült volna meggyőznöm; de a morcos csacsaki öreg gyanakvóvá tett a vidám csacsakiak iránt. Hiszem: az elégedettségük valódi. Csacsak a háborútól úgyszólván semmit sem szenvedett, a csacsakiak tudják, mit jelentett más városoknak a háború, ők tehát kétségtelenül jól érzik magukat. Valószínű: az udvariasságuk is valódi, a mi tisztjeink nagyon jól bántak velük, a katonáink figyelmességét ők maguk is dicsérik, érthető, ha rajta vannak, hogy a győzőt lekötelezzék. De mi van az egyéni elégedettségük és az egyéni udvariasságuk mögött? Hiszen a végén nemcsak joguk van kívánni a hazájuk számára a győzelmet, hanem joguk van - bár okuk nincs rá - kétségbeesetten hinni is benne. Mit gondolnak ezek az emberek? Mit hisznek? Mit várnak? Akit eddig megkérdeztem, nem Csacsakon, hanem Kraljevóban, Kra- gujevácban, Topolán vagy akárhol, hogy mit tud a háború állásáról, az majdnem mindig azt felelte, hogy annyit tud, hogy itt - Csacsakon, Kraljevóban vagy Topolán - a mi csapataink vannak, más nem tud. Esetleg még azt is tudta, hogy a szomszédban is a mieink vannak, de egyebet azután igazán nem tud. Ez így volt Kraljevóban, Kragujevácban, Topolán. De Csacsakon másképpen kell lennie. Itt már régen átmentek a csapataink, régen elérték Ivanjicát is, a közelben van Uzice, a közelben van Kraljevo: itt csak egyebet is lehet tudni, nemcsak azt, hogy Csacsakban
