Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
452 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Stuttgartba küldte a fiát, Bujadinovics úr Budapestre szándékozik küldeni az övét. Ezek a fiák folytatni fogják, amit apáik elkezdtek, s egy-két generáció múltán Szerbiában lesz már nagytőke, készen arra, hogy a kapitalista gazdaságra való - áldásos vagy baljóslatú - átmenetet megvalósítsa. Éles osztályellentétekről itt egyelőre nem lehet szó. Még e kicsiny városban is van már szociáldemokrata párt, melynek vezetője jellemző módon az állami monopólium egyik ügyintézője. Sajnos elutazott, így nem tudtam vele beszélni. Az egész városban ő lett volna az egyetlen, akitől egy okos szót hallhattam volna. A szociáldemokrata párt tagjai többnyire ipari segédek. Jól szervezettek, van éttermük, felolvasásokat és színházi előadásokat tartanak. A rendfőnök, mikor erről kérdeztem, mosolyogva mondta, hogy hivatalból egyházellenes érzelműek ugyan, de misére eljárnak, s előbb vagy utóbb mindannyian visszatérnek az egyházhoz. Általában, tette hozzá a rendfőnök úr, csak addig őrzik meg hűségüket a párt iránt, míg nőtlenek. Amint megházasodnak és önállóvá válnak, legtöbb esetben hátat fordítanak a pártnak. Mivel kisiparosokról van szó, ezt mint hihető magyarázatot minden további nélkül elfogadtam. Igazi szocialistát szerb földön csupán egy-két városban találni, például Kragujevácban, ahol épülő nagyipar, tehát tényleges proletariátus is van. Ami proletárt ebben a kisvárosban találni lehet, azok az úgynevezett lumpenproletariátushoz tartoznak, amely Szerbiában éppoly kevéssé szervezett, mint más országokban. „Nálunk", fogalmazott tömören és velősen a rendfőnök, „csak az proletár, aki elissza a napi bérét". Az egyedüli csoport, amely gazdagszik, a kereskedőké. Társadalmi tekintélye azonban ebben az arisztokrácia és örökös nemesség nélküli országban csupán a hivatalnokoknak van. A jobban szituáltak tehát hivatalnoki pályára küldik fiaikat. Acimovics úr példája, aki kereskedőnek taníttatja az övét, ritka. Kereskedők többnyire újoncokból lesznek: a bocskor bejön a városba, és csizmává akar változni. A polgárság viszont mint vezető értelmiségi réteg azon igyekszik, hogy létrehívja magából a bürokráciát.348 A rendfőnök úr három fia közül az egyik egy nisi bankfiók hivatalnoka volt, a másik biológiát tanult Belgrádban, a harmadik az Állami Alapkezelőnél volt alkalmazásban. A lányok között is akad néhány, aki nem egyszerűen kijárja a gimnáziumot, hanem szakmát választ magának. Ez a városka például egy gimnáziumi matematika tanárnőt tud felmutatni, de Kraljevóban alkalmam volt megismerni egy kémikusnőt. Ezzel szemben a jobban szituált családok Horvátországba és Ausztriába küldik leányaikat az apácákhoz (tekintet nélkül arra, hogy ezek katolikus iskolák), és azt szeretik, ha az ifjú hölgyek gyorsan férjhez mennek. Korábban tizenhat-tizenhét éves leányokat már házasságra érettnek tekintettek, a húsz348 A németben szójáték a Bürgerschaft és a Bürokratie kifejezésekkel
