Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

SZERB FRONT 1915 I 451

kísérlet a nehézipar meghonosítására. Takarékpénztár négy is van a városkában. Működésük most szünetel, betétjeiket és váltópénzeiket átadták a szerb nemzeti banknak, mely a kormánnyal együtt menekül.

Székel itt egy prefektúra és egy kerületi bíróság. Az elemi iskolák mellett van egy hatosztályos gimnázium, melyet lányok is látogatnak. Aki érettségi bizonyítványt akar, annak Kragujevácott vagy Belgrádban kell vizsgát tennie. A lakosság majdnem kivétel nélkül görögkeleti vallású, van ugyan néhány (horvát, olasz és német eredetű) katolikus család, de az egyházi funkciókat számukra is az ortodox klérus biztosítja. Zsidó család egyetlen egy található, Lujo Hirt úré, aki német neve ellenére szerb származású. Húsz éve telepedett meg itt, és vagyont szerzett. Két leánya van. Ha valamilyen vallási szolgálatra szorultak - például ha gyermek született - Kragujevácra mentek. Ott ugyanis székel egy rabbi. Lujo Hirt az egyetlen zsidó, nemcsak a városban, hanem az egész környéken is, közel s távol nem lehet másikat felhajtani, s vannak városok, mint Uzice vagy Pozsarevac, ahol egyetlen zsidót sem találni. így érthető, hogy még maga a rendfőnök is igen jóakaratúlag nyilatkozik Lujo Hirtről. Derék és jártas ember, mondja róla a rendfőnök, és hasznos dolgokat indítványozott, amelyek őelőtte senkinek eszébe sem jutottak.

Mint mindenütt Szerbiában, itt is igen tanulságos megfigyelni a kapitalizmus első tétova lépéseit. A város leggazdagabb polgárának vagyonát félmillió dinárra becsülik. Három-négy ember akad, akiknek vagyona három- és négyezer dinár közötti összegre rúg. Aki negyvenötvenezer dinárt magáénak mondhat, az már tehetősnek számít.

Hogyan jönnek létre ezek a vagyonok? Bujadinovics úr, egyébként szeretetreméltó házigazdánk, röviden és szemléletesen ecsetelte a módját:- Én, meséli, harmincvalahány éve még bocskorban érkeztem a városba, Acimoviccsal egy időben. Mindketten inasok lettünk egy kereskedőnél. Később is sokáig éltünk olyan körülmények között, hogy kettőnknek egy ággyal kellett megelégednünk. Azután mintegy tizenkét évig társak voltunk, mígnem szétváltak útjaink, s körülbelül tizenöt éve mindketten saját üzletet viszünk.

Acimovics a város legtehetősebb emberévé küzdötte fel magát, de Bujadinovics sem panaszkodhat. Üzlete kiválóan megy, s három nagy házat mondhat magáénak. Egyiket ő maga lakja, ennek öt kiválóan berendezett szobája van, egyben most mi szállunk. És Bujadinovics úr, mint azt sugárzó megelégedettséggel maga meséli, harmincvalahány éve bocskorban érkezett a városba.

Körülbelül hasonló módon jött létre a többi nagyobb vagyon is. A bocs- kor bejött a városba, és fokozatosan csizmává változott. Szerbiában csak tegnap óta létezik városi lakosság. A polgárrá lett és megvagyonoso- dott parasztok fiai többnyire a kereskedésnél maradnak. Acimovics úr