Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
- Az én álláspontom az, mondja Acimovics úr, hogy mindenáron békét kell kötnünk. A háborút folytatni teljességgel lehetetlen. Nekem személyesen csak veszteséget hozott. Azelőtt Triesztből és Budapestről kaptam az árut. A háború kitörése óta megpróbáltam felvenni a kapcsolatot Salonikivel. Csakhogy az itteni lakosság hozzászokott az osztrák és a magyar áruhoz, s a Saloniki közlekedés mindenféle nehézségekkel járt. A pontosságot és a hitelességet ott nem veszik olyan szigorúan, az áru- szállítás keserves nehezen haladt, Gevgelinél folytonos küzdelem folyt a vámmal, és a szállítási költségekhez mindig hozzá kellett csapni még 15- 20 százalékot, mert ennyibe került, hogy a kocsikat valóban el lehessen vinni, az átrakodást le lehessen bonyolítani. A háború előtt exportáltam is Budapestről, mindenekelőtt szilvalekvárt. Mikor a háború első esztendejében Salonikin keresztül szerettem volna folytatni a kivitelt, annak árában váratlan esés állott be, s az árut könnyen rendelkezésemre bocsátották. Második évben hiányzott az előállításhoz szükséges munkaerő. A kormány átengedett erre a célra néhány idősebb katonát, de azután jött az új offenzíva, s azzal együtt minden megfeneklett. Ha betagolódhatnánk az Osztrák-Magyar Monarchiába, az számunkra üdvös volna. Szerb hazafiként az ország függetlenségét kell kívánnom, de mint kereskedő és gondolkodó ember meg kell mondanom, jobb volna, ha Habsburg uralom alá kerülnénk. * A városka hatezer lakost számlál, ehhez képest meglepően urbánus kinézettel bír. Házai takarosak, számos nagy boltja van, az utcák rendesen le vannak aszfaltozva, a lakásokat polgárias kényelemmel rendezték be. E jólét nyilvánvalóan kereskedelmében és fejlett kézművességében gyökerezik. A vidék termékeny, eredményesen űzik a gyümölcstermesztést és az állattenyésztést. Köröskörül csupa kisebb földbirtok: ötven-hatvan hektár a legnagyobb. A háború előtt a parasztok elegendő jólétben éltek, s szorgalmasan jártak bevásárolni a városba. A bocskortól a mezőgazdasági gépig mindent lehetett itt kapni. Az előbbit helyben készítették, a gépet többnyire Magyarországról és Ausztriából hozták be. Egy Kren nevezetű osztrák bevándorolt, aki itt szedte meg magát, sörfőzdét építtetett. Ez a város és a környék legnagyobb ipari berendezése. Néhány év előtt a víz erejének kihasználásával elektromos erőművet akartak létrehozni. E célra 400 000 dinár gyűlt össze, s hozzáfogtak az előkészítő munkákhoz. A gépeket a budapesti Ganz cégnek kellett volna szállítania. Időközben azonban kiderült, hogy az erőmű teljes felszereléséhez három- és négymillió közötti összegre lenne szükség, így a dolog megrekedt, a 400 000 dinár kárba veszett. Az elvégzett földmunka és sziklarobbantás még ma is látható. Elektromos áramról természetesen szó sincs. Ez volt az egyetlen 450 î BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI
