Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
444 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI homoktól az első tiszt áll, és ott végződik, ahol húsz lépésnyire jobbra a második tiszt áll. Elsőnek jönnek a vadászok. Előbb bal felé mentek, most befordulnak előre, hogy azután itt a tábornok előtt elvonulhassanak. A zenekar ekkor megszólal. Vannak benne rézhangszerek is, de az ember legjobban a sípot hallja. A sípok egy vidám és hetyke kis marsot fütyülnek; a 113. számú Armeemarschot amelyet pétervárinak is neveznek. (Der Petersburger.) Berlinben szöveget is költöttek ehhez a marshoz. A szöveg éppen nem fenséges, hanem ellenkezőleg így szól: Denkst Du wohl, denkst Du wohl Du Berliner Pflanze Denkst Du, ich liebe Dich Weil ich mit Dir tanze...330 Tovább is van; tovább még kevésbé fenséges. A zenekar tehát játssza ezt a 113. számú Armeemarschot. Elöl áll a karmester és merev mozdulatokkal dirigál. A karmester dirigál, a sípok fütyülnek és balról jönnek a vadászok. És amikor odaérnek a balról húsz lépésnyire álló tiszt elé, akkor egyszerre valami csodálatos, példátlan és hallatlan dolog történik. A vadászok megmerevednek, a mellüket megfeszítik, a fejüket jobb felé csapják át, és parádélépésben vonulnak el a vezénylő tábornok előtt. Német parádélépésben, a felsőtestet megmerevítve, a fejet jobbra vágva és a két lábat felcsapva magasan a levegőbe. Tíz ember, száz ember, ezer ember. A tisztek szalutálnak és előre néznek; a katonák leszorítják a kezüket a combjukra és jobb felé néznek, a sípok fütyülik a 113. számú marsot és a katonák dróton rángatott, merev parádélépésben vonulnak el a tábornok előtt. A ruhák kopottak; némelyik foltos és a gombot némelyiken alig lehet már az elmálló szövetre rávarrni, a lábszárvédők nagyon tarkák, de a lábak úgy repülnek fel a levegőbe és úgy vágódnak le a földre, mintha Potsdamban volna a parádé, nem Kraljevóban. A vadászok után jönnek a gyalogosok, század jön század után. A síp fütyül; ez a merevség, ez a dróton rángatottság, ez az önkéntes, ez a megparancsolt és megfogadott extázis, ez a zene, ez a konok és triviális sípszó: minden olyan, mintha egy különös vallási ceremónia volna egy hatalmas isten tiszteletére misztikus szertartás, amelytől meghökken és át- meg átborzong az ember. A lábak felrepülnek a levegőbe, a lábak levágódnak a földre, a félelmes bábuk Diksmuide hősei és Kraljevo hősei, rettentő katonák, akik országokon gázoltak át - mereven lépkednek előre; a nagy választófejedelemnek és Nagy Frigyesnek a katonái ezek; a lábuk alatt reszket a föld, és ebben a 330 A112. számú indulóról, a Marsch aus Petersburgról van szó, melynek egy szövegváltozatát hallhatta Biró.
