Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
436 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI amíg elereszti. Mintha egy rettentően nagy, misztikus, lomha aggastyán azt kívánná, hogy öreg hátát apró gyerekei inuk szakadásáig kenegessék. Embernek, lónak nehéz munkájába kerül, amíg a lábát kihúzza a ragadó, szörnyű mély sárból. A kerekeket pedig néha lehetetlen már előre fordítani. Mikor az út dombnak felfelé megy, a sár megmélyül, a kátyúk megszaporodnak, a meztelen nagy kövek elsokasodnak, akkor az elöl haladó szekereknek néha meg kell állniok. Ha a lovak megint kilihegték magukat, akkor talán újra mehetünk előre. A 285. számú magaslati pont előtt tehát megtorlódik minden. Ágyú, szekér, ember és ló. Itt van azután Fröhlich elemében. Ül a bakon; nem ül: repdes és suhog; az egész teste vonaglik, a kezében kavarog az ostor és a torkán izgatott kiáltások törnek ki. Csentetés-csattintás, csataordítás, vércse vijjogás, halálhörgés: Fröhlich biztatja a lovait. Izeg-mozog, repdes és suhog a bakon, azután: hui-hui, az ostor kavarog, Fröhlichnek már a gyomrából és a hasából törnek ki a legmélyebbről felszakadó halálhörgések, a két ló hipnotizáltan ragadja előre a mély sárban a hintót, átsiklottunk az ágyúk és a szekerek között, mindjárt túl vagyunk a 285. számú magaslati ponton. Fröhlich ekkor visszafordul a sárban még ott ragadókhoz, az előrenyomulás dühe elmúlik fanatikus arcáról, kis szeme vidáman siklik végig a mögöttünk maradt úton, borzas macskabajusza kétfelé húzódik, fehér ragadozó fogsora megjelenik: Fröhlich ördögi nevetéssel nevet vissza azokra, akiket elhagyott. Fröhlich békeidőben prágai fiakkeres volt. Amikor kitört a háború és kezdődött a mozgósítás, akkor egyszerűen csatlakozott az elvonuló csapatokhoz. [A hadtest] parancsnokságnak szüksége volt hintóra, hintóhoz, lóhoz kocsisra; hintót és lovat bíztak Fröhlichre és Fröhlich így járja már vagy másfél éve hintóval, lóval a legkülönbözőbb hadi színtereket. A jókedve egy perce se hagyta el. Egypárszor kísérletet tett rá, hogy a háborúnak amúgy is olyan komikus hatását még túlozza. így odafent az orosz harctéren valami temetési vállalkozótól egyszer szerzett egy hosz- szú fekete gyászkabátot és egy fekete fátyolos cilindert, és amikor legközelebb elő kellett állnia, hogy a parancsnokságtól valakit elszállítson, akkor katonaruha és katonasipka helyett hosszú fekete gyászkabátban és gyászfátyolos cilinderben jelent meg. A felsőbbség egy-két szigorú büntetéssel elvette a Fröhlich kedvét az ilyen tréfáktól és Fröhlichnek így most már meg kell elégednie azzal, hogy a háborún, mint olyanon mulasson, anélkül, hogy maga is hozzájárulna a háború komikus hatásaihoz. Haladunk előre a kragujevác-kraljevói úton. Fröhlich fent székel a bakon, és egy másodpercre nem ül csendesen. Ha a lovakat már éppen nem lehet hipnotizálni, mert hiszen amúgy is szorgosan és akadálytalanul mennek előre, akkor Fröhlich magánbeszélgetéseket folytat a bakon. így egyszer azt látja, hogy egy másik kocsi előtt a lovak lehajolnak a patakba,
