Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

SZERB FRONT 1915 I 431 papiroslap van kiragasztva. A papirosra előbb magyarul, azután németül ez van ráírva:- Itt magyar asszony lakik. Bemegyünk a házba és megismerkedünk a magyar asszonnyal, Vesz- nics Sztojánné Babarci Máriával. Nem fiatalasszony már; húsz évvel ez­előtt hozta el Szegedről az ura; magyarul már kissé akadozva beszél, a szegedi akcentusát is egészen elveszítette. Beszédes, jókedvű, fürge asz- szony. Elmondja, hogy a ház az övék, birtokuk is van, szőlejük is van. Az ura sokat járt Budapestre; kereskedett mindenfélével, sertéssel, búzával, kukoricával, szilvával. Pénzük is van, biztos helyen. Jól ment a dolguk. A férje most katona ugyan, de majd hazajön, akkor azután folytatódik a régi szorgos, jól kereső, a megelégedett élet. De Vesznics Sztojánné Babarci Mária most is nagyon elégedett és nagyon jókedvű asszony. Mi­kor elmegyünk, az utcára is kikísér bennünket, hogy jókedvű és hangos búcsút vegyen tőlünk. Búcsúzás közben még eszembe jut valami, és mie­lőtt elmegyünk, megkérdezem:- Igaz, hát gyerekei vannak-e?- Voltak - feleli Babarci Mária derülten. Meghaltak. Jobb is ilyen világ­ban. Nem igaz? Akik elbújtak, Pester Lloyd M. 1915. november 20. 8-9., Az Érdekes Újság 1916. február 6. 23-24. A kragujeváci nagy katonai raktár előtt foglyok állnak. A mező túlsó vé­géről két szuronyos baka kíséretében újabb fogolytársaság érkezik. A ré­giek megnézik az újakat, az újak megnézik a régieket. Az újak tekintete még kérdő és zavarodott, a régiek közül egy páran már bizalmasan és egyetértőén rámosolyognak az újakra. Majd megértitek ti is, hogy jó, ha a halálos fáradt inakat nem kell szakadásig megfeszíteni, és ha nem kell éhezni, ölni és meghalni. Miránk, szegény szerb parasztokra a háború véglegesen elintéződött. A nagy téren és az épületek között azonban, elvegyülve a mi elfoglalt katonáink közé, és tőlük mégis különválva, egy másik különös társaság is ődöng. Az egyiken szerb katonasapka van ugyan és a másikon angol kato- naköpenyeg de azért ezek semmi esetre sem szerbek. Ismét egy másikon civilkabát látható és a következőn viszont teljes civü utazóruha, de ezek azért semmiképpen sem civil emberek. Állnak, nézelődnek, nagy szemmel bámulják meg a parancsnokság sokágú üzemét, mintha soha még ilyesmit nem láttak volna, boldogok, ha megszólalhatnak: az osztrák-magyar had­seregnek szerb hadifogságból elszökött katonái ezek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom