Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

432 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Itt van Orejas Mato, a tizenhatodik, a varasdi gyalogezred katonája, akin most szerb sapka van, és az osztrák-magyar hadsereg régi formájú Waffenrockja.318 Nem világos, hogy ezt a Waffenrockot hogyan szerezte. Ha jól értem, a mi kormányaink ilyen régi Waffenrockokat nagy tömeg­ben küldtek Szerbiában fogságban levő katonáink számára, de a szerbek a Waffenrockokat nem adták át a mi katonáinknak, és Orejasnak a magá­ét meg kellett a szerbektől szereznie.- Hát pénze volt?- Néha megkaptuk azt, amit otthonról küldtek. De a szerbek ötven koronáért csak harminchat dinárt fizettek ki, ha egyáltalában kifizettek valamit. Orejas egyébként Kragujevácban volt fogságban. Itt a szerbek kemé­nyen dolgoztatták, de enni viszont nagyon keveset adtak neki. Tizenegy hónapig volt fogságban, és amikor a szerbek Kragujevác elhagyására ké­szültek, akkor elbújt egy pincébe. Pár napig ott volt a pincében, azután feljött és jelentkezett az első őrjáratunknál. A 96. gyalogezredből Iveszics Milán is tizenegy hónapig volt szerb fogságban. De az ő fogságának a története meglehetősen változatos. O ugyanis egyszer, amikor egy csomó fogolytársával együtt vitték va­lahová munkára, elmaradt a társaságtól, beleugrott egy mészégetőbe és azután ott maradt, amíg a csapat messze el nem ment. Akkor kibújt; ami katonai ruhadarab még rajta volt, azt eldobta; azután nekivágott a világ­nak és beállt dolgozni egy malomba, amely egy öregasszony tulajdona volt. Itt rendesen dolgozott; rendes bért kapott (a szerb-horvát nyelv az anyanyelve); és amikor a szerbek elvonulóban voltak Kragujevácból, ak­kor azon törte a fejét, mit tegyen, hogy a szerbek - mint fegyverfogható embert - magukkal ne vigyék. A malmot otthagyta; szerzett egy szerb katonaköpenyeget; a szerbek elvonulásának a napján mint beteg szerb ka­tona bekéredzkedett egy kragujeváci házba. Befogadták, jól bántak vele, és amikor a mieink jöttek, akkor izgatottan figyelmeztették, siessen, mert jönnek a svabák.319 O eddig, mint beteg szerb katona, gömyedten és sántít­va járt; amikor az első őrjáratunkat meglátta - pártfogóinak elképedésére - egyszerre egészségessé lett; kemény léptekkel odarúgtatott az első tisz­tünk elé és jelentkezett nála.- No Iveszics, de hiszen magának jó dolga volt odaát. Keserűen elmosolyodik.- Nem lehetett azt már - mondja - kibírni.- Nem volt ott senkinek jó dolga - szólt közbe Bernauer Rikárd zász­lóaljkürtös a 16. gyalogezredből. 318 katonazubbony (német) 319 svábok, azaz a németek (szerb)

Next

/
Oldalképek
Tartalom