Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos Levelei - 1914

1914 I 37

orrunk vére a valjevo-sabaci65 visszavonulás miatt. Az ezredes azonban megmagyarázta, hogy a dolog nem olyan tragikus, mint amilyen szerencsétlenül volt a híradás fogalmazva. De képzelem, Budapesten milyen megdermedést okozott ez a hír.66

Az ezredes most elment az Armee Oberkommandóhoz;67 a hírszolgálat ennek következtében talán jobb lesz; talán nemsokára előre is megyünk. Egyelőre itt vagyunk ebben a poros és piszkos fészekben, ahol most, hála Istennek, lassan kezd esni az eső. Legalább a por elmúlik utána.

Valószínű, hogy pár nap múlva, kedden vagy szerdán elmegyünk innen. Akkor persze egy ugyanilyen mocskos fészek jön, ha nem rosszabb. De a végén mégiscsak belekerülünk legalább a nagyüzembe. A címem változatlanul marad; Feldpost 39.

írjál nekem sokat, szívem. Minden leveledet a zsebemben hordom egy-két napig, és tízszer elolvasom. Veronkát, téged és mindnyájatokat ölel Laji

Próbáld meg, szívem, megvenni, és levélben elküldeni nekem ezt a könyvet: Taktisches Handbuch für Offiziere, von Schmiedt. (Kiadó: Seider u. Sohn.) Ha egy levélben nem veszik fel, szakítsd két vagy három részre, és úgy küldd el.

[Pb. 1914. aug. 23.] Augusztus 23. Vasárnap V. 5394/11.

65 A közös hadsereg 1914. augusztus 12-22. között végrehajtott offenzívája a balkáni hadszíntéren visszavonulással, hatalmas és fölösleges emberveszteséggel, augusztus 24-én pedig szerb győzelemmel végződött. „Az összes tapasztalatok és észrevételek [...] abban megegyeznek, hogy a felderítés, továbbá az összeköttetés az egyes oszlopok (csoportok) között sok kívánnivalót hagyott hátra, a gyalogság a tüzérségnek a hatásra időt sem hagyva, túl gyorsan, elhamarkodva és rendszerint arcban támadott, a tüzérség pedig megfelelő célfelderítés és tűzmegfigyelés hiányában sem tudta a gyalogságot támogatni." (A világháború. 1914r-1918. 4. köt. Szerk. és kiad.: M. Kir. Hadtörténelmi Levéltár, Bp., Stádium, 1929, 356.)

66 „Láttam a sebesültjeit. Csak a könnyebbeket. A nehezebbeket nem szállítják ilyen mesz- sze, s ha nagyon rosszul van vagy lázas a sebesült, senkit nem eresztenek be hozzá. Majdnem minden kórház telve van velük. A legtöbbjéből nem lesz ép ember soha. És ezek a könnyebb sebesültek!... Hát a súlyos betegek? Hát, akik ott feküsznek szerb mezőkön, megcsonkítva, kifordult belekkel, felhasított gyomorral. És ez a szabácsi diadal! Azt mondják, hogy ez a szabácsi diadal a József főherceg ügyetlensége volt. O vezette úgyszólván mészárszékre a somogyi magyar fiúkat, legbátrabb katonáinkat, kiknek nem is kellett sok biztatás. Aknák, farkasvermek, drótsövények és egy megdühödött, életét védő vad nép várta őket. A szabácsi diadal egyik legvéresebb fejezete lesz a háború történetének." (Dánielné Lengyel Laura naplója. In: „... az irodalmat úgyis megette a fene.” Bp., PIM, 2015, 35.)

67 Az osztrák-magyar hadsereg-főparancsnokságának székhelye a sziléziai Teschen, 1917 után a Bécs melletti Baden volt.