Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915
272 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI szekuporodva fekszik, olyan, mintha mindjárt fel akarna kelni és tovább akarna menni. De ezek itt, a lövészárokban, ezek nagyon meg vannak halva. Itt a huszárkarabély dolgozott. Van itt egy orosz halott; a fejét hátulról érte a huszárkarabély rettentő ütése, a koponya úgy szakadt be a fa és a vas csapásától, mint amikor lágy dinnyébe ököllel vág bele egy tréfás ember. Van egy másik, annak az állkapcsát sodorta el a karabély tusa és most csont és fog és nyelv és vér egyetlen rettentő massza. Van egy harmadik az levetkőzött, hogy a sebét bekötözze; félig ül; a hóna alatt van a sebe, mély vágás, vagy szúrás; kötözés közben azon folyt ki a vére; most félig ül, néz maga elé, a nyakába vékony láncon kis email-kereszt107 lóg. És van egy negyedik és van egy ötödik, a halál rájuk fagyasztotta az utolsó mozdulatukat és a szemük nyitva van és csodálkozó és csodálatos tekintettel néz valahová a messzeségbe. * A mi halottainkat már eltemettük. Még néhány halott honvédünk fekszik itt, szerényen és csendesen és várja, hogy rákerüljön a sor. Nemsokára ők is pihennek bent a földben. Az oroszok számára még egy tömegsír van nyitva. Szabályosan ásott, nagy gödör. Benne fekszik már harminc holttest. Két sorban fekszenek, lábbal egymás felé fordulva. Közöttük kis utca maradt nyitva. Azon lehajtott fejjel megy végig egy népfölkelőnk; nézi a halott oroszokat, rendben vannak-e, van-e még hely közöttük. Még van. Ekkor jön négy másik népfölkelő. Négyen fognak két rudat. A két rúd között van egy lepedő. A lepedőn egy halott orosz. Jönnek le vele a mély gödörbe. Az ötödik népfölkelő mutatja nekik a helyet. Oda a lepedőt leeresztik. A halott alól kihúzzák. A halottat lefektetik a földre. Elrendezik. Helyet szorítanak neki a többiek között. A halott orosz csendesen engedi, csináljanak vele, amit akarnak. * A népfölkelők csendesen dolgoznak. A gödör szélén áll egy fiatal honvédhuszár, sokáig szótlanul néz le a halott oroszokra, azután mozdulatlan arccal megfordul és elmegy. Ő elmegy az egyik oldalon; a másik oldalon nagykendős parasztasszonyok jönnek a sír felé. A faluból jöttek ki. Megnézik a csatateret. Kíváncsian jönnek a sír felé. A sír előtt meg- hökkenve megállanak, a kezüket a szájukhoz emelik, mintha egy kiáltást akarnának elfojtani, azután nagy szemmel bámulnak le a két sor halottra. 107 email (francia) zománc
