Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

1966 - Déry Tibor Bécsben. A Die Presse munkatársának interjúja

1966- Egyedül a Tükör című képeslap volt hajlandó közölni róla beszámo­lót - a küldöttség egyik tagjának tollából: Simon István: Magyar írók Bécsben. = Tükör 1996. dec.20. 51.sz. 19. Déry alábbi interjúja a Collegium Hungaricumban november 30-án tartott sajtótájékoztató során készült.- Bécsben süt a nap. Ez az első mondata interjúmnak. - E szavakkal kezdte Déry Tibor szerdán azt a beszélgetést a sajtó képviselőivel, amelyen kollégáival, Darvas Józseffel, Garai Gáborral, Juhász Ferenccel, Németh Lászlóval és Simon Istvánnal a Collegium Hungaricum könyvtártermében megjelent. A magyar írókat a Kortárs fo­lyóirat küldte Bécsbe, hogy csütörtökön egy irodalmi estet adjanak (kezdete 18 óra­kor, helye a Collegium Hungaricum). Egy könyvtárló-asztalon az irodalmi küldöttek publikációi fekszenek igényes an­gol, amerikai, francia, olasz, spanyol kiadásokban — ez magában véve is tanúsítja a szerzők rangját. Amikor Déryt a fiatal írónemzedék helyzetéről kérdezték, így vélekedett. - A ta­pasztalatgyűjtést alulról kell kezdenie az embernek. Egy bizonyos időt kinyomtatás nélkül, a háttérben eltölteni, ez minden művész számára szükséges előkészületi idő­szak. A mi fiataljainknak manapság megtakarítják ezt. Ha valaki két verset akármely folyóiratban publikált, egy évre rá egy könyve követi, újabb év múlva a következő. Ezzel túlságosan megkönnyítik az utánpótlás dolgát. A túl gyors siker korrumpál, és egy bizonyos konformizmushoz vezet. Ami az irodalmi színvonalat illeti, vélekedett Déry, nem csodálható, hogy abban a nyolc-tíz irodalmi folyóiratban, amelyik a 9 milliós országban, Magyarországon át­lagosan mintegy [százjhúsz oldalnyi terjedelemben jelenik meg, nem minden dicsé­retes. Amúgy pedig hangsúlyozta: - Én nem olvasok. Nekem mint idős embernek már csak kevés időm van hátra, és csak a legjobbra összpontosíthatok. De abban remény­kedem, hogy vannak tehetséges fiatal íróink is. Arra a kérdésre, miként viszonyul a magyar lakosság az értelmiségéhez, azt mond­ta DÉRY. - Nálunk nincs semmilyen feszültség az úgynevezett tömeg és az úgyneve­zett értelmiség között. Ez megmutatkozott például 1956-ban, amikor az utca népe jött az írószövetségbe, és az íróit kérdezte, mit kell tennie. A magyar nép bízik az íróiban. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom