Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(Jelelet 22. kép. Neisel lakásában. Neisel az ablaknál ül, térdén a Népszavával. Bálint előtte egy zsámolyon kuporog. Neisel nagyon megöregedett, mindketten hallgatnak. BÁLINT fölveti fejét. Az úgy volt eddig, keresztapám, hogy én elhatároztam, nem cselédkedek többé. Kiböjtölöm, amíg vissza nem tudok jutni a szakmába. NEISEL. Az anyád nyakán böjtölöd ki, fiam, BÁLINT hallgat. Visszafizetem azt majd neki százszorosán. Mármint így gondol­tam eddig. De most, hogy a professzor úr meghalt, s bennünket ki fognak tenni a la­kásból, mert a Kisasszony egészen bizonyosan eladja a kastélyt... NEISEL. Értem, fiam. Bálint leejtett fejjel hallgat. NEISEL. Szükség törvényt bont, fiam. Olyan időket élünk, hogy elmennék én még ud­vari munkásnak is a gyárba, hogy segítsek keresztanyádnak, de hát... A nagyüzemekben rajt vagyok a feketelistán, a kis kócerájok pedig, már a melyik még nem húzta le a re­dőnyt, nemhogy új embert fogadnának, de még a régieket is szélnek eresztik, akit lehet. Bálint hallgat. NEISEL. Tudom, miért hallgatsz, fiam. Restelled megmondani, hogy miért jöttél. Vigyelek el a szakegyletbe, ugye, hogy hátha mégis akad ott valami a számodra? BÁLINT. Ha megtenné, keresztapám. NEISEL fáradtan. Nem kerül az nekem semmibe, fiam, csak amennyit a cipőtalpam meg a nyelvem kopik. Megveregeti Bálint arcát. El ne hagyd magad, Bálint! Ráér azzal az ember, mire a verembe kerül. Gyere el értem délután öt felé, akkor van a legtöbb em­ber az egyletben, hátha akad köztük egy bolond, aki még hallgat az öreg Neisel szavára. 23. kép. Józsi albérleti szoájában. BÁLINT. Józsi bácsi, kimehetnék a konyhába egy pohár vízért? JÓZSI. Már miért ne mehetnél, fiam, ha van lelked elinni előlem azt a jó falmellékit. BÁLINT kimegy a konyhába, iszik a csapnál. Hagyok Józsi bácsinak is. JÓZSI. Megkínálhattalak volna egy pohárka 1912-es évjáratú, ötputtonyos tokaji aszúval is ... BÁLINT ... ha lett volna Józsi bácsinak ... Hát én tulajdonképp azért jöttem, hogy megkérjem Józsi bácsit, látogasson el az édesanyámhoz, mert nagyon el van ke­seredve, hogy a professzor úr halála miatt most majd ki kell költöznünk a lakásból. JÓZSI. Én meg mit segíthetek rajta, fiam? BÁLINT. Lelket önt belé, Józsi bácsi. El tetszik vele viccelődni. Nagyon hallgat ám Józsi bácsira. JÓZSI. Ezért jöttél? BÁLINT zavarban. Ezért. JÓZSI. Nem azért, hogy elvigyelek egy jó teadélutánra? Bálint kényszeredetten nevet. JÓZSI megsimogatja a fiú fejét. Munkát nem tudok neked szerezni, Bálint, ha csak nem egy államtitkárságot, valamelyik minisztériumban, de hát azt te nem fogadod el. Az anyádhoz sem tudok kimenni. 598

Next

/
Oldalképek
Tartalom