Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(Ţelelet 242. kép. Neiselék lakása. NEISELNÉ. Hogy került hozzád az a csomag? BÁLINT. Az egy illetőé, aki most börtönben ül. Nem mondom meg a nevét, keresztanyám úgysem ismeri. NEISELNÉ lassan. A rendőrségen sem mondod meg? ... Ott majd addig vernek, amíg meg nem mondod ... Te is osztogattad ezeket a cédulákat? BÁLINT. Én csak megőriztem a csomagot. NEISELNÉ fiához. Eriggy be! Bálinthoz. Egyszóval te csak megőrizted a csomagot. Tudod, hogy miről szólnak azok a cédulák? BÁLINT. Munkanélküli segélyről meg a kapitalizmusról. Az egyik cédula meg a Szovjetuniót éltette. NEISELNÉ. Hát ha megőrizted őket, akkor biztos azért tetted, mert egyetértettéi velük. BÁLINT. Az nem egészen úgy van. De azért megőriztem őket, mert mégis a munkásság érdekeit védi. NEISELNÉ komoran. Hogy az isten rogyassza meg, aki a politikát kitalálta. Mert ami bajunk volt idáig az életben, az mind attól lett, hogy keresztapád politizált. Nem mondom, ha egy magadfajta legényember rázza a rongyot, el lehet nézni neki ... De egy meglett ember, akinek négy gyerekről kell gondoskodnia ... BÁLINT feláll. Hát most megyek a rendőrségre ... NEISELNÉ. Dehogy mész, annak most éjjel semmi értelme. BÁLINT fejébe nyomja sapkáját, visszafojtott dühvei. Akár van, akár nincs, én most megyek. NEISELNÉ csöndesen. Gyere ide, Bálint! Kár ezt elhamarkodni, nem használsz azzal keresztapádnak sem. Bálint szótlanul elindul az ajtó felé. NEISELNÉ. Bálint, nem hallod? BÁLINT. Mi kell? NEISELNÉ. Azt mondtam, hogy várj reggelig. BÁLINT. Nem várok. Tessék lefeküdni. NEISELNÉ az ajtóhoz fut, ráfordítja a kulcsot, kihúzza, visszaül. Ülj le! Nem tanultad meg keresztapádtól, hogy az ember elébb megrágja az ételt s aztán nyeli le? BÁLINT hideg dühvei. Én jól meggondoltam ezt a dolgot. Nem az a baj. NEISELNÉ. Hát? BÁLINT magán kívül. Az, hogy maga nem szereti keresztapámat. Évek óta egyebet sem hallok, mint azt: Mi lesz velem, ha téged kitesznek a gyárból? Mi lesz a négy gyerekkel? Mi lesz velem, ha a szakegyletben járatod a szádat? ... Mindig csak magára gondol, sohasem arra, hogy keresztapámnak mi a jó. Én kimondom ... Szünet. Úgy van, kimondom, maga egy gonosz asszony. NEISELNÉ hirtelen magához öleli a fiút, jobbról-balról megcsókolja az arcát. Ne bánkódj, kisfiam, majd csak hazajön keresztapád. Nem fog az egy rossz szót sem szólni, meglátod, egy rossz gondolata sem lesz rólad. Bújj most az ágyba, aludj egy pár órát... 530
