Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(felelet FARKAS. Hány kilométer? JÚLIA. Öt. FARKAS lelkesen. S ha ötven? Ha minden évemmel egyet lépek, egy szempillan­tás alatt ott termünk. Akár el se induljunk, olyan közel van. JÚLIA szigorúan. Csak semmi kifogás! Majd meglátja, milyen szép az út! FARKAS. Ne keressünk taxit? Taxin is nagyon szép lehet. 225. kép. Az országúton. Farkas és Júlia gyalogol, előttük, mögöttük kirándulók. A Határcsárdánál lekanyarodnak az országútról. 226. kép. Fűvel benőtt keskeny ösvényen lépkednek szorosan a víz mentén. FARKAS panaszosan. Nagyon meleg van itt. JÚLIA. Még tíz perc, Zéni! Látja ott hátul azt a nagy füzest? Ott még délben is jó hűvös van, ott leheveredünk. FARKAS. Sok lesz a szúnyog. JÚLIA a kezére üt. Mit békétlenkedik! Azok csak este jönnek elő! 227. kép. A fűzfák alatt. Farkas fürdőnadrágban csuromvizesen a vízből a partra kapaszkodik. Júlia kibontja a csomagot, párizsit, szalámit, vajaskenyeret s kovászos uborkát ebé­delnek. Közben Júlia feláll, s megolajozza Farkas vállát, hátát. FARKAS panaszosan. Fáj ... JÚLIA. Nem baj, Zéni. 228. kép. Ugyanott. Már este van, a hold is felkelt. Júlia újra beolajozza. FARKAS. Ez mindenkinek ilyen veszettül fáj? JÚLIA. Ugyan ne nyűgösködjék már! Persze, hogy mindenkinek fáj. Majd elmúlik! FARKAS nagyot nevetve. Mint az élet! 229. kép. Ugyanott. Farkas elaludt Júlia ölében. Köröskörül a partmenti villákban s fent a domboldalon kigyúlnak a fények az ablakok mögött. Farkas felül. JÚLIA. Indulhatnánk már haza. Farkas nem felel. JÚLIA. Nem akar? FARKAS. Nem. JÚLIA boldogan. Nem csípik a szúnyogok? FARKAS. Nem tudom. JÚLIA nevet. S nem éhes? FARKAS. De igen. JÚLIA. Hát akkor? FARKAS. Maradjunk! 522

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom