Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(JeUUt 230. kép. Ugyanott. Júlia a tanár vállára hajtja a fejét, alszik, majd felébred, felül. JÚLIA. Nem alszom. FARKAS. Felébresztettelek? JÚLIA. Dehogy. Már rég fenn vagyok. Már legalább egy fél órája figyelem a szu- szogását. FARKAS ásít. Én meg egy órája a tiedet. JÚLIA. Nem kéne már menni? FARKAS. Maradjunk meg! ... Juli, mitől vagy te boldog? JÚLIA azonnal. Mert szeretem magát. FARKAS. Flazudsz. Nem attól vagy te boldog. JÚLIA. Hanem? FARKAS. Nem tudom. JÚLIA csöndesen. Igaza van. Attól vagyok boldog, hogy szeretem az embereket. FARKAS morogva. Helyes. S azt hogy ütöd nyélbe? JÚLIA. Sehogy. Azt hiszem, az az ember természetes állapota, ha nem beteg. FARKAS. Jól van. Szeretlek, Juli. 231. kép. Munka vége. Leállítják a gépeket. Bittner az iroda ajtajából harsogva. BITTNER. Emberek, ide figyeljenek! Holnap lesz huszonöt éve annak, hogy a cé­get megalapították. A főnökség egy kis háziünnepséget rendez ebből az alkalomból és szívesen látja valamennyi alkalmazottját és ezek családtagjait. PÁCIUSZ Bálinthoz, rosszkedvűen. Huszonöt évig szívták a zsírunkat s most visszaadnak belőle két pár virslit. BÁLINT izgatottan. De hát azért el tetszik jönni, ugye, Páciusz nénit is el tetszik hozni? PÁCIUSZ. Hogyne hoznám, amikor egyedül amúgy sem enged el. Tűnődve. Már majd egy negyed százada élünk együtt az asszonnyal, de olyan még nem volt, hogy én egyszer is elmentem volna nélküle szórakozni, még kocsmába sem, mert oda is el­jön velem. Későn kell házasodni, fiam, hogy az ember megismerhesse a világot, de ha már rászánta magát, akkor tartson ki az asszony mellett halálig. 232. kép. A műhely udvara éjszaka. A három tanonc takarítja az udvart, Szabó s az új esztergályos, Kurucz Béla is segít nekik. Ez egy villanydrótot húz ki az udvarra lampionok számára. 233. kép. Hajnalodik. Bálint a műhelyben egy szerszámosládával a feje alatt alvás­hoz készülődik. 234. kép. Másnap este a vendégek, a munkások és családtagjaik az udvaron állva hallgatják a tulajdonos ünnepi beszédének utolsó szavait. TULAJDONOS. ... jó egyetértésben, mint eddig is, dolgozzunk a mi kis műhe­lyünk s a magyar ipar felvirágoztatásán! 523

Next

/
Oldalképek
Tartalom