Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
beletel FARKAS. Megnézhetem őket? JÚLIA súgva. Isten ments. Most nem fordulhat hátra, mert az asszonyka épp ide néz. Nagy kék szeme van, de most olyan dühös, hogy nem tud mihez kezdeni vele, csak néz, néz vele bután ... A férje meg hátulról a fiilébe sugdos. FARKAS. Hadd nézzem meg őket! JÚLIA. Nem szabad. Majd én mondom. Az asszonyka el-elkapja előle a fülét, mintha attól félne, hogy megcsiklandozza. Meg a vállát vonogatja. Jaj, de kedvesek! ... Istenem, most meg mi történt? FARKAS. Mi? JÚLIA. A férj elfordult, s most kinéz az ablakon. Mit gondol, kibékülnek-e még itt a vonaton? FARKAS harsogva nevet. Hát én azt honnét tudjam? JÚLIA. Halkabban! Mindenki ide néz. Játsszunk! Én azt mondom, hogy kibékülnek. Maga mit mond? FARKAS. Én is azt. JÚLIA. Én azt mondom, hogy Békásmegyeren. FARKAS nagyon gyöngéden. Én is azt. Júlia a tanár kezébe teszi kezét, hallgatnak. FARKAS. Most már megnézhetem a szakállast? JÚLIA halkan. Még nem. Maga csak nézzen engem, én majd mindent elmondok a világról, amit magának tudnia kell. Júlia lábujjhegyre áll, a kocsi belseje felé fordul. FARKAS. Már megint történt valami? JÚLIA. Persze. Állandóan történik valami, csak szeme legyen rá az embernek. Most az a kedves öreg néni ... FARKAS. Értem. Az a kedves öreg néni, amelyik majd elgázolt bennünket... JÚLIA. Jaj, szegény, most a kalauzzal veszekszik. Egészen kikelt magából, még a pápaszemét is levette az orráról, a kedves öreg arca meg egészen kivörösödött. FARKAS. Megfordulhatok? JÚLIA. Nem lehet. Már úgyis az egész kocsi rajta nevet. Ni, még megveri a kalauzt! Megfenyegette az öklével. A vonat befut a Rómaifürdő állomására. Sokan kiszállnak. JÚLIA. Ni, a szakállas is kiszállt! No, tessék, most ideköszön. FARKAS. Nekem köszön. JÚLIA álmélkodva. Miért? FARKAS. Haberfeld úr, a szabóm. Húsz éve dolgozik rám. JÚLIA boldogan nevet. Hát azért nézte magát olyan mohón? Mert köszönni akart? Én meg azt hittem ... 224. kép. A szentendrei állomás. Kiszállnak a HÉV-ből, de nem férnek fel a zsúfolt autóbuszra. JÚLIA. Nem baj, gyalog megyünk. Még szebb is. 521
